This post is the continuation of the previous post about my thoughts.
Nagyon rossz érzés belegondolni, hogy tavaly ilyenkor annyira volt csak pénzünk, hogy kifizessük az albérletet és épp enni tudjunk :S (még most is fizetjük az akkori számlákat) És most pedig végre recepciósként dolgozok, amiért nem tudok elég hálásnak lenni az ex-főnökömnek aki felvett, és magamnak, hogy ismét bebizonyítottam saját magamnak, hogy igenis is képes vagyok elérni valamit, ha igazán akarom.
It is a very bad feeling to think about January in last year, when we had money only for the rent and for food. :S (and we still pay the bills from there) and now finally I work as a receptionist, I cannot tell you how grateful I am to my ex-manager who gave me the chance, and for myself, that I proved again that if I really want to do something I will get it.
A hotel főleg business emberekkel foglalkozik, sok törzsvendég van, akik már névről ismernek, és fordítva, én is névről ismerem őket (haha, már a postás is a nevemen köszönt :)). Vannak olyan vendégek, akik már a liftből úgy köszönnek: Good Morning Orshy, How are you today? Ez nagyon jól esik :) Sőt, kaptam már több pozitív visszajelzést is.
The main target market of hotel is the business people, so there are lot of regulars who know me by name, and who I know by name (haha, the postman even know my name :)) There are already some guests who say Good morning Orshy, How are you today? which means a lot to me. :) Moreover I got some good feedbacks as well.
Már merek beszélgetni, hogy mi volt a hétvégén, milyen volt a napod, mikor jössz megint, milyen az időjárás stb. Először nem akartam megszólalni (tudom, akik ismernek, ez hihetetlenül hangzik), de most már ez is jól megy. Persze mindig lehet fejlődni, sőt kell is. A telefonálás is jobban megy már, párszor még nem értem a dolgokat, de mindig van valaki aki segít.
Sőt mostanában már egyedül is csinálok műszakot. Van mindig egy duty manager (egy menedzser aki felügyel a hotelre), de az egész recepció feladatát én látom el.
By now I am happy to have a nice conversation with the guests about How was your day, when will you be back next time, how is the weather etc. I remember at the beginning I did not even want to speak, (I am sure those who know me cannot believe it) but it is going well now. Of course I have to improve a lot, there is always something to improve on. Making/receiving calls is going well, however I still have difficulties, but there is always someone to help me. Moreover nowadays I get more shifts alone. Of course there is a duty manager, but I do everything on reception.
Azt gondolom sokat komolyodtam és a felelősségtudatom is nőtt. Ha én vagy Norbi nem vásárolunk és nem cipeljük haza gyalog a több kiló élelmiszert, akkor nem lesz tele a hűtő, ha nem állunk neki takarítani akkor bizony kosz van stbstb.. Tudom, ezek alap dolgok, de nekem otthon anno nem nagyon kellett ezekkel foglalkoznom, csak tanulnom (meg irodán dolgoztam részmunkaidőben- zsebpénzért)
I think I became more responsible, I grew up. If Norbi or me do not buy and take everything home on foot, the fridge will be empty, or if we do not clean, the flat will be totally mess etcetc. Obviously these are basic stuff, but at home I did not have to deal with such things just to study (and work in part-time for pocket money)
Dave az új menedzser (recepciósként előléptették) 40órás műszakokat adott 3 hétig, január végéig, aztán utána 32-őt fogok csinálni, mert februártól az egyetem is keményebb lesz. Remélem bírni fogom, mert mindennap lesz sulim (hacsak pár óra de akkor is), + 4 nap meló. Az óraszám emelés megint csak egy pozitív visszajelzés, hogy valamit jól csinálok, ezért nagyon örülök neki, meg persze anyagilag is jól esik.
Ha már gondolatok a címe a bejegyzésnek, akkor beszélhetek a tabu témáról, amit ez a cikk hozott elő ma belőlem. Ez pedig az emberi kapcsolataim változása az elmúlt két évben. Mielőtt kijöttünk, tudtuk, hogy lesznek olyanok akik elfordulnak tőlünk féltékenység, irigység, egyéb okok miatt, de nem gondoltam volna, hogy ez tényleg be is következik. Egyik pillanatról a másikra, akikre az ember azt hiszi barátok, kiderül, hogy mégsem. Persze, jobb hogy előbb derült ki mint később, csak érthetetlen... Persze, maradt még pár bnőm otthon, akikkel kölcsönösen örülünk egymás sikereinek, és csak ők számítanak. Aztán persze itt Angliában is, az ember azt gondolja, hogy ő a barátom, aztán kiderül, hogy csak az életünkben egy átutazó. Persze így van ez jól, nincs harag.
Ehhez a témához tartozik, hogy a múlt héten volt a céges bulink. A hotelben volt a welcome drink, aztán elmentünk a hotel melletti casinoba, ahol megvacsoráztunk. Nagyon jól éreztem magam, annak ellenére, hogy másnap 6kor keltem és mentem dolgozni :) Mindenki nagyon kedves volt, jót buliztunk :) Mutatok pár képet:
The next topic is a bit relevant to this, that we had the staff party last week. There was a welcome drink in the hotel, and then we had dinner in the casino. I really enjoyed the party however I woke up next day at 6am and went to work :) Everybody was nice, we had a great party :) I show you some pictures:
A recepciós csapat/
The reception team
The reception team
Steak, paszternákkal, répával, krumplival, salival és gravyvel/
Steak, parsnips, carrots, potatoe, salad and gravy
Steak, parsnips, carrots, potatoe, salad and gravy
Amarettos csokitorta málnával/
Amaretto chocolate cake with raspberry
Amaretto chocolate cake with raspberry
Az étterem rész
The restaurant in the casino
The restaurant in the casino
A casino az étteremből
The casino from the restaurant
The casino from the restaurant
A bár/
The bar
The bar
Norbival nagyon jól megvagyunk, január végén leszünk 6 évesek :) Ő december óta a Rolls Royce-nál dolgozik mint informatikai adminisztrátor, heti 18 órában, mellette pedig csinálja az informatika szakot az egyetemen. Az egyik legjobb döntés volt a szakváltás, mindkettőnknek nagyon tetszik az új szak.
The relationship with Norbi is very good, we will have our 6th anniversary at the end of January. :) He works in Rolls Royce as a technical administrator, 18hours/week, and he also study IT at uni. Changing the courses was the best decision, both of us are really happy.
A térdem is sokkal jobban van, járok 3 hetente egy gyógytornászhoz, aki elmondja itthon milyen feladatokat kell csinálnom, hogy erősítsem a lábam. + ezen kívül még mindig megyek Quantum Érintésre, ami szintén sokat segít :)
My knee is okay as well, I go to a phisiotherapist every 3 weeks, who tell me what kind of exercises to do at home to strengthen my knee. + I have Quantum Touch, which also helps a lot :)
Bízom abban, hogy a jövőben csak egyre feljebb van, és hogy meg tudjuk valósítani az álmainkat.
Köszönöm, akik végig olvasták a gondolataimat, azt gondolom ez kiegészítette az ezelőtti bejegyzést.
Bízom abban, hogy a jövőben csak egyre feljebb van, és hogy meg tudjuk valósítani az álmainkat.
Köszönöm, akik végig olvasták a gondolataimat, azt gondolom ez kiegészítette az ezelőtti bejegyzést.
I really hope that the future will be better, and we can achieve our dreams. Thanks for those who read my thoughts, I think this was needed to complete the previous post.