Otthon mindig visszaszámoltam a napokat a névnapomig, itt kint ez nem érdekelt ennyire. Első képeslapot Fruzsi barátnőmtől kaptam, a másodikat pedig Kereszt szüleimtől és Unokaöcsémtől. Nagyon nagyon örültem, el is sírtam magam, mert ez a névnap egészen más rokonok, barátok nélkül. A szüleimtől kaptam ajándékba pénzt, aminek mindig nagyon örülök, mert arra költöm amire szeretném. Hozzátenném, még mindig van belőle, és csak értelmes dolgokat vettem belőle: sál- elhagytam a régit, vastag harisnya, alapozó, szempillaspirál- de csak azért mert elfogyott! :)
Bementem a suliba, persze késve :), de a tnő megint kedvesen elmagyarázta miről volt szó addig. A hotelekről, majd az éttermekről szólt az előadás. A blogomat megdicsérte, annyit mondott, hogy ne használjak wikipediat.
www.hunglishhospitality.blogspot.com Időre meg van adva, hogy mikorra kell kész lennie egy-egy bejegyzésnek, úgyhogy még nincs kész. Ha valaki talál benne nyelvtani, fogalmazási hibát, kérem jelezze!
Ezután ugye volt röpke 4 és fél órám. A szüleim azt mondták támogatják anyagilag, hogy csütörtökönként fent aludjak Buxtonba, mert akkor nem kell mennem a Bistroba, maradhatok az étteremben. Ezt rögtön megírtam Leonardnak, és Mikaelanak. Mikaelat megkértem keressen nekem egy szállást 10 fontért. Lehetetlen vállalkozás... Napi 3000Ft-ért nincs szállás Buxtonban. Tök szomorú lettem, aztán eszembe jutott, hogy egyik csoporttársam koliba lakik. Felhívtam, és azt mondta ingyen nála aludhatok minden csütörtökön. Juhéééééé, visszarohantam Mikaelahoz, vagyis mentem volna, mert megállított Antonio. Munkát ajánlott az étterembe november 13-ra, szombatra. Meg kell teríteni az asztalokat, felszolgálás, mosogatás stb. 6,90Font óránként minimum 2700Ft. Közben találkoztam Dórival is, őt is megkérte Antonio.
Ki kell töltenünk egy papírt a suli munkaerő közvetítőjének, azt hétfőn leadom, és már mehetek is dolgozni. A F&B órára jött Dóri is, úgyhogy együtt izgultunk mi fog történni. (Ja, Antonio kérte meg Dórit, hogy nézze meg, mit hogyan kell csinálni) Első feladatom az volt, hogy Amandával össze kellett gyűjtenünk tányérokat, poharakat egy lista szerint. Megint tanultam új szavakat, + megtanultam, hogyan kell használni az ipari mosogatógépet. Eközben Dóri törölgette az evőeszközöket, és megterítették az asztalokat. Adam egy 2.-os srác megtanította, hogyan kell felemelni egy péksütit egy villa és kanál segítségével. Be kell vallanom gyakorolnom kell még :), Dóri ügyes volt neki elsőre sikerült.
Antonio megmutatta, hogyan kell felvenni a rendelést, hogyan kell használni a gépet, mit kell mondani a vendégeknek.
Bevállaltuk azt a feladatot Dórival, hogy a suli bejáratánál várjuk a vendégeket. Én kérdeztem, hogy milyen névre foglaltak asztalt, hányan érkeztek meg, és Dóri felkísérte őket. Az elején nagyon paráztam, de a végén már élveztem az egészet. Lejött értünk Antonio, hogy újabb feladat vár ránk fent, az étteremben.
Megint beparáztam.. Aztán egyből kb. vettem egy levegőt, Antonio vitt oda az executive chefhez, mondta hogyan kell megfogni szépen a tálat, és már vittük is ki a kaját a vendégnek.... Mondanom sem kell, leizzadtam, minden bajom volt. A vendég elégedett volt, és én is! :) Antonio elárulta a vendégeknek, hogy ez volt az első alkalom, hogy pincérkedtem, erre mindenki el kezdett tapsolni. Annyira örültem, egyáltalán nem tartottam cikinek. A másik asztalnál ült Tony és az iskola igazgatója ők is mosolyogtak, bátorítottak. Nagyon jó érzés, hogy az emberek támogatnak mindenben, és most már egyáltalán nem félek. Még azért sem néznek hülyének ha megkérdezem mi a szöveg amit mondani kell a vendégnek. :)
Még annyit sikerült megtanulni, hogy hogyan működik az ételek kiadása, hogyan "rendelünk" hozzá pincéreket. Joanne, egyik csoporttársam azt mondta nem kell több ételt kivinnem, aztán mégis a kezembe nyomott egy levest. Annyit tudtam melyik asztalhoz kell vinnem, de azt nem tudtam mit fogok a kezemben. De végül ez sem okozott problémát. Már nagyon kezdtem belejönni a dolgokba amikor mondták, mehetek haza. :) Még egy plusz, hogy sikerült elérnem a buszt, és hazajutottam épségben.
Ui.: Köszönöm mindenkinek aki gondolt rám névnapom alkalmából, nagyon jól esett!!!
