Teszek fel három videót, ezek így hangzottak el a koncerten.
Magyarországon
Derby-ban vagyok ismét, de még írok pár sort arról mi történt otthon.
Szóval nagyon jól esett, hogy sok mindenkivel tudtam találkozni, az viszont nem volt jó, hogy megint pár ember kimaradt. Azt hiszem ez sajnos így lesz, nem tudok elég időre hazamenni. Egyébként jó érzés volt visszajönni, szeretem Angliát.
Tehát akkor kanyarodjunk vissza április 15-re, amikor is elmentem Mimivel a ZSÉDA koncertre. Alapból már szimpatikus volt nekem Zséda, és ismertem pár számát, de ez a koncert, mindent felülmúlt. Imádom a hangját, a lényét, azt, hogy olyan szerény és tiszta. Most eszembe jutott, amit még gimiben tanultunk: egy idő után az ember letisztul, ami nekem azt jelenti, hogy megtalálja az egyensúlyt az életében, egyszerűen Zséda. Tényleg teljesen oda vagyok érte. A zenekar tagjai közt volt Rakonczai Viktor (zongora), és a Fábry Showból ismert Kuzbelt Péter (szaxofon), plussz a dobos, és nagybőgős. (Sajnos nem találtam meg a nevüket a honlapon) A koncert középpontjában a zongora volt, és saját számokat, feldolgozásokat is énekelt Zséda, nagyon szép hangja van.
Koncert végén megkerestük Zsédát, kértünk autogramot, és képet is csináltunk. Egész koncert alatt kb. 15 cm-es magassarkúban állt, megkérdeztem, azt mondta kényelmes, nem fáj benne a lába :) Majdnem egy magasak vagyunk, ugyanis én is magassarkúban voltam.
Másnap, azaz szombaton családi nap volt. Elmentünk Tatabányára a Gyémánt fürdőbe. Szaunáztunk, úsztunk, gőz kabinoztunk, jacuzziztunk, és csúszdáztunk, nagyon jól éreztem magamat. Volt még vízágy is, jó volt azt is kipróbálni. Tetszik ez a hely, máskor is szeretnék majd visszamenni. Sajnos kép nem készült.
Bővebb információért kattints ide!
A fürdő után elmentünk rokonokhoz, aztán pedig az Öreg Favágó Kocsmájába, Tarjánba. Ez egy bajor kocsma és étterem. A honlapról szedek le pár képet:
A kaja eszméletlen jó volt, és nagy adag, a felszolgálók kedvesek voltak, az egész hely nagyon hangulatos, ide is szívesen visszajönnék. Ez a nap is nagyon jó volt, élményekkel teli. Bővebb információért kattints ide!
Ismét lehetőségem adódott a gimiben előadást tartani. Két nap voltam, összesen 4 órás volt az előadás 3 osztálynak. Az egyik előadást 15-én tartottam, 2 órás volt, felét angolul, felét magyarul magyaráztam. 3 feladatot is vittem magammal: Angol önéletrajz írás, Akció terv (angolul), SWOT analízis (erősség, gyengeség angolul). Nem mindenkit érdekelt, nem is mindenki írta, de nem bánom, voltak akik nagyon ügyesek voltak, elégedett voltam az egésszel. Persze lehetne jobb is, mindig fejlődni kell, de ahhoz képest, hogy kb. ez volt a 4.-5. prezentációm elégedett vagyok.
Örülök, hogy tudtam találkozni a rokonaimmal, és barátaimmal. Jó érzés volt, hogy mindenki örült nekem (viszont is így volt).
Szóval nagyon jól esett, hogy sok mindenkivel tudtam találkozni, az viszont nem volt jó, hogy megint pár ember kimaradt. Azt hiszem ez sajnos így lesz, nem tudok elég időre hazamenni. Egyébként jó érzés volt visszajönni, szeretem Angliát.
Tehát akkor kanyarodjunk vissza április 15-re, amikor is elmentem Mimivel a ZSÉDA koncertre. Alapból már szimpatikus volt nekem Zséda, és ismertem pár számát, de ez a koncert, mindent felülmúlt. Imádom a hangját, a lényét, azt, hogy olyan szerény és tiszta. Most eszembe jutott, amit még gimiben tanultunk: egy idő után az ember letisztul, ami nekem azt jelenti, hogy megtalálja az egyensúlyt az életében, egyszerűen Zséda. Tényleg teljesen oda vagyok érte. A zenekar tagjai közt volt Rakonczai Viktor (zongora), és a Fábry Showból ismert Kuzbelt Péter (szaxofon), plussz a dobos, és nagybőgős. (Sajnos nem találtam meg a nevüket a honlapon) A koncert középpontjában a zongora volt, és saját számokat, feldolgozásokat is énekelt Zséda, nagyon szép hangja van.
Másnap, azaz szombaton családi nap volt. Elmentünk Tatabányára a Gyémánt fürdőbe. Szaunáztunk, úsztunk, gőz kabinoztunk, jacuzziztunk, és csúszdáztunk, nagyon jól éreztem magamat. Volt még vízágy is, jó volt azt is kipróbálni. Tetszik ez a hely, máskor is szeretnék majd visszamenni. Sajnos kép nem készült.
Bővebb információért kattints ide!
A fürdő után elmentünk rokonokhoz, aztán pedig az Öreg Favágó Kocsmájába, Tarjánba. Ez egy bajor kocsma és étterem. A honlapról szedek le pár képet:
A Bowling pálya az emeleten van
A kaja eszméletlen jó volt, és nagy adag, a felszolgálók kedvesek voltak, az egész hely nagyon hangulatos, ide is szívesen visszajönnék. Ez a nap is nagyon jó volt, élményekkel teli. Bővebb információért kattints ide!
Ismét lehetőségem adódott a gimiben előadást tartani. Két nap voltam, összesen 4 órás volt az előadás 3 osztálynak. Az egyik előadást 15-én tartottam, 2 órás volt, felét angolul, felét magyarul magyaráztam. 3 feladatot is vittem magammal: Angol önéletrajz írás, Akció terv (angolul), SWOT analízis (erősség, gyengeség angolul). Nem mindenkit érdekelt, nem is mindenki írta, de nem bánom, voltak akik nagyon ügyesek voltak, elégedett voltam az egésszel. Persze lehetne jobb is, mindig fejlődni kell, de ahhoz képest, hogy kb. ez volt a 4.-5. prezentációm elégedett vagyok.
Örülök, hogy tudtam találkozni a rokonaimmal, és barátaimmal. Jó érzés volt, hogy mindenki örült nekem (viszont is így volt).
Hazalátogatás
Azért tűntem el megint, mert hazalátogattam, és nem volt időm hírt adni magamról. Április 12-től 29-ig leszek itthon, aminek nagyon örülök. Tudom, hogy ez a blog Angliáról szól, de mint a múltkor is, írok pár bejegyzést arról, mit is csinálok ITTHON :) De jó érzés kimondani.. :)
Szóval a kedd már is izgalmakkal teli volt. Derbyból el kellett mennem az egyik vonattal Leicesterig, majd ott 10 percem lett volna, hogy átszálljak egy másik vonatra, és irány London Luton vasútállomás, onnan pedig 5 perc busz, és a reptér, majd 3 óra várakozás a gépre.
Nem is lennék szücsorsi, ha minden egyszerűen összejött volna. Mindegy, szeretem a kihívásokat, csak néha megijedek tőlük. :) Ez most is így volt. Szóval Derbyból időben elindult a vonat, de útközben egy nagyot fékeztünk, és bemondta a vasutas néni, hogy elütöttünk valakit, várjuk a helikoptert, és az orvosokat... A bepánikoltam szó nem elég erős, arra amit éreztem. Nem volt velem senki, teljesen egyedül, valahol a nagyvilágban voltam. Csak a telefonomra számíthattam. Felhívtam Norbit, aki meg is nézte, hogy óránként megy Leicesterből Lutonba vonat, úgy hogy ne izguljak. Felhívtam apát, (mert úgy volt amint Lutonban vagyok, jelentkezem) aki még jobban megijedt mint én, tehát máskor inkább nem hívom fel. Egy idős bácsit, aki a mellettem lévő ülésen ült, megkérdeztem, hogyan és mikor juthatok el Leicesterig. Nagyon kedves volt, még a vasutas nénit is megkérdezte mik a lehetőségeim. Elég jól elbeszélgettem vele, kiderült Svájcba megy vonattal, Párizson keresztül.
Végül egy óra várakozás után, megindultunk, aminek nagyon örültem, de lekéstem a csatlakozást. Gondoltam, hogy nem én vagyok az egyetlen, akinek ilyen problémája van. Leicesterben találtam egy lila ruhás hölgyet, aki szintén ugyanazon a vonaton volt mint én, és Lutonba kellett mennie. Tudta a történetem, így vele mentem az információs pulthoz is, és az én nevemben is beszélt. Az információs pultnál a hölgy nem tudta, mikor tudunk tovább menni, felajánlotta, hogy menjünk taxival... (3Font=1000Ft volt a zsebemben, azzal messzire nem megyek) Természetesen ő úgy értette, hogy a vonatcég fizetné a taxit..
Na mindegy, otthagytuk, mert nem tudott semmi értelmes információval szolgálni. Kedves lila ruhás nénivel sokat beszélgettem, meghívott egy teára vagy kávéra, de citrom és cukor nélkül nem tudom meginni a teát, kávézni pedig sosem szoktam.Így inkább kihagytam az ajánlatot. Bejött egy vonat, amit csak miattunk (kb. 10 ember) megállítottak Lutonban. 50 perc alatt ott is voltunk. Azt gondoltam a vasútállomásról a busz ingyenes, de 1,50Fontba került. Ez csak azért volt gáz, mert 3 Font volt nálam, mint már említettem. Na mindegy, végre ott voltam a reptéren. Nem gondoltam volna, hogy sikerül eljutnom oda.
Becsekkoltam, átvizsgálták a táskámat és már vártam is, hogy kiírják a kapu számot. Szerintem fél óra alatt már meg is volt a kapu szám, úgy hogy beálltam a sorba, én voltam a második.
A gépen volt időm váltogatni, hova üljek, természetesen ablakhoz ültem. (pedig előtte azt mondtam nem rohanok azért, hogy ablakhoz ülhessek)
Mivel nem volt nagy csomagom, ezért nem kellett várnom a csomagomra magyar reptéren, hanem mehettem apuékhoz. Természetesen ez a legeslegjobb érzés, mikor x hónap után meglátom a szüleimet. Olyan hihetetlen olyankor, hogy tényleg ott vannak, nem csak a skype-ban látom őket.
Szóval a kedd már is izgalmakkal teli volt. Derbyból el kellett mennem az egyik vonattal Leicesterig, majd ott 10 percem lett volna, hogy átszálljak egy másik vonatra, és irány London Luton vasútállomás, onnan pedig 5 perc busz, és a reptér, majd 3 óra várakozás a gépre.
Nem is lennék szücsorsi, ha minden egyszerűen összejött volna. Mindegy, szeretem a kihívásokat, csak néha megijedek tőlük. :) Ez most is így volt. Szóval Derbyból időben elindult a vonat, de útközben egy nagyot fékeztünk, és bemondta a vasutas néni, hogy elütöttünk valakit, várjuk a helikoptert, és az orvosokat... A bepánikoltam szó nem elég erős, arra amit éreztem. Nem volt velem senki, teljesen egyedül, valahol a nagyvilágban voltam. Csak a telefonomra számíthattam. Felhívtam Norbit, aki meg is nézte, hogy óránként megy Leicesterből Lutonba vonat, úgy hogy ne izguljak. Felhívtam apát, (mert úgy volt amint Lutonban vagyok, jelentkezem) aki még jobban megijedt mint én, tehát máskor inkább nem hívom fel. Egy idős bácsit, aki a mellettem lévő ülésen ült, megkérdeztem, hogyan és mikor juthatok el Leicesterig. Nagyon kedves volt, még a vasutas nénit is megkérdezte mik a lehetőségeim. Elég jól elbeszélgettem vele, kiderült Svájcba megy vonattal, Párizson keresztül.
Végül egy óra várakozás után, megindultunk, aminek nagyon örültem, de lekéstem a csatlakozást. Gondoltam, hogy nem én vagyok az egyetlen, akinek ilyen problémája van. Leicesterben találtam egy lila ruhás hölgyet, aki szintén ugyanazon a vonaton volt mint én, és Lutonba kellett mennie. Tudta a történetem, így vele mentem az információs pulthoz is, és az én nevemben is beszélt. Az információs pultnál a hölgy nem tudta, mikor tudunk tovább menni, felajánlotta, hogy menjünk taxival... (3Font=1000Ft volt a zsebemben, azzal messzire nem megyek) Természetesen ő úgy értette, hogy a vonatcég fizetné a taxit..
Ilyen vonattal utaztam
Na mindegy, otthagytuk, mert nem tudott semmi értelmes információval szolgálni. Kedves lila ruhás nénivel sokat beszélgettem, meghívott egy teára vagy kávéra, de citrom és cukor nélkül nem tudom meginni a teát, kávézni pedig sosem szoktam.Így inkább kihagytam az ajánlatot. Bejött egy vonat, amit csak miattunk (kb. 10 ember) megállítottak Lutonban. 50 perc alatt ott is voltunk. Azt gondoltam a vasútállomásról a busz ingyenes, de 1,50Fontba került. Ez csak azért volt gáz, mert 3 Font volt nálam, mint már említettem. Na mindegy, végre ott voltam a reptéren. Nem gondoltam volna, hogy sikerül eljutnom oda.
Becsekkoltam, átvizsgálták a táskámat és már vártam is, hogy kiírják a kapu számot. Szerintem fél óra alatt már meg is volt a kapu szám, úgy hogy beálltam a sorba, én voltam a második.
A gépen volt időm váltogatni, hova üljek, természetesen ablakhoz ültem. (pedig előtte azt mondtam nem rohanok azért, hogy ablakhoz ülhessek)
Itt épp átmentünk a felhőkön
Budapest felett
A gépen nem unatkoztam, mert mellém ült (később kiderült) egy szintén Orsi nevű lány. Nagyon kedves volt, csak ámultam és bámultam a történetein. Szeretem az ilyen embereket akiknek ennyi tapasztalatuk van, napokig el tudnám hallgatni őket. A 2 órás út 5 percnek tűnt, ha lehetett volna maradtam volna még, hogy hallgassam Orsit. Mivel nem volt nagy csomagom, ezért nem kellett várnom a csomagomra magyar reptéren, hanem mehettem apuékhoz. Természetesen ez a legeslegjobb érzés, mikor x hónap után meglátom a szüleimet. Olyan hihetetlen olyankor, hogy tényleg ott vannak, nem csak a skype-ban látom őket.
Party
Nagyon jó buli volt, jól éreztem magamat. Kb. 6 fele feküdtem le aludni, 2 óra múlva keltem és mentem dolgozni a Bistroba...
Azt hiszem voltak bajok Pierre-rel :)
(a partyban magassarkúban voltam, de a hazautat nem vállaltam be :))
Nem kevés.. :)
Április 6 éttermi "vizsga"
A Spa tanulók és a Bor Egyesület tagjai jöttek el az étterembe, őket kellett kiszolgálni. Megteríteni 60 főre, kiszervírozni az összes kaját (zsömle szerű vajjal, előétel, főétel, desszert, kávé). Az eleje nem alakult túl fényesen, mert aki a manager volt, ő nem igazán volt jelen az étteremben. Na mindegy, mindenkinek nehéz volt egy picit, most csináltunk ilyet először.
Magammal elégedett voltam, úgy éreztem jól teljesítek. Len félrehívott, és elmondta, az elején C-kaptam ami 3-as alának felel meg, de aztán az est közepén jobb voltam ezért B-t kaptam ami 4esnek felel meg, és ez lehet jobb, csak legyek jobb csapatjátékos, figyeljem hol segíthetek stb. Annyira motivált lettem, és boldog, hogy nagyon jól éreztem magam. Plussz az egyik vendég a Bor Egyesülettől (idősek voltak) megdicsért, hogy egész nap mosolygok :) Azt hiszem ennél jobb nem is történhetett volna. Egy vendéglátós akkor is mosolyog, ha legbelül sír... Természetesen én maximum az örömtől sírtam legbelül. A Spa-sok pink partyt kértek, ehhez igazodott a szolid dekoráció. Sajnos nem volt pink, vagy lila szalvéta, ezért lett a piros. A vendégeket, rózsaszín Cosmopolitan welcome drink várta.
Vendégek
Gayla, és Becky a Bárban
Orsyka felszolgál
A konyhában dolgozók:
Emmie, George, Danielle, Rob, James, Karina, Paige
Vicky, Liam és Shante Vicky adta ki az ételeket, Liam volt a fő manager
Rosie és Amber
Rosie és én, a Bárban pedig Gayla és Becky
Április 1
Több dolgot van mit mesélnem erről a napról.
Úgy döntöttem, profikra bízom a hajam, és befestetem szőkére. Ezért kértem időpontot a suli fodrászatában (ahol a diákok gyakorlatoznak, persze van tanár, aki mondja mit kell csinálni) Imádom az otthoni fodrászom, de muszáj volt kezdeni valamit a hajammal, mert nagyon gáz volt. 20 fontot fizettem, ami az otthoni ár duplája.
Daniella (tanuló) nagyon kedves volt, és mindent megtett a hajamért. Nem nagyon akart szőke lenni, de jobb volt mint előtte. Aztán mivel menstruáltam ezért ledobta a hajszínt, tehát ugyanott tartok mint voltam. Remélem drága kedves Csilla fodrászom kezd valamit a hajammal, ha nem sikerül, akkor visszabarnul. A fodrászatot a suliban nagyon tudom ajánlani, nagyon kedvesek a tanulók, és az oktatók is. Olcsóbb mint bárhol máshol a környéken..
Sajnos képet a szalonról nem tudtam csinálni, majd máskor.
A másik dolog, ami miatt fontos április 1je, és nem a bolondok napja, az az, hogy pontosan 1 éve találtuk ki Norbival, hogy kijövünk. A publikálása :) 2 héttel később történt. Nagyon gyorsan találtuk ki, de nem bántam meg, jól érzem itt magam. Tudom, hogy pár embert megbántottam, mert olyan gyorsan történt az egész, de remélem most már mindenki látja, megérte.
Úgy döntöttem, profikra bízom a hajam, és befestetem szőkére. Ezért kértem időpontot a suli fodrászatában (ahol a diákok gyakorlatoznak, persze van tanár, aki mondja mit kell csinálni) Imádom az otthoni fodrászom, de muszáj volt kezdeni valamit a hajammal, mert nagyon gáz volt. 20 fontot fizettem, ami az otthoni ár duplája.
Daniella (tanuló) nagyon kedves volt, és mindent megtett a hajamért. Nem nagyon akart szőke lenni, de jobb volt mint előtte. Aztán mivel menstruáltam ezért ledobta a hajszínt, tehát ugyanott tartok mint voltam. Remélem drága kedves Csilla fodrászom kezd valamit a hajammal, ha nem sikerül, akkor visszabarnul. A fodrászatot a suliban nagyon tudom ajánlani, nagyon kedvesek a tanulók, és az oktatók is. Olcsóbb mint bárhol máshol a környéken..
Sajnos képet a szalonról nem tudtam csinálni, majd máskor.
A másik dolog, ami miatt fontos április 1je, és nem a bolondok napja, az az, hogy pontosan 1 éve találtuk ki Norbival, hogy kijövünk. A publikálása :) 2 héttel később történt. Nagyon gyorsan találtuk ki, de nem bántam meg, jól érzem itt magam. Tudom, hogy pár embert megbántottam, mert olyan gyorsan történt az egész, de remélem most már mindenki látja, megérte.
Diplomaosztó angol módra
Úgy volt, hogy a diplomaosztót decemberben tartják meg, de a nagy hó miatt elmaradt, ezért most március 20-án tartották. Sajnos a munkát vissza kellett mondanom, mert 3 óra munkáért 3 óra, (majdnem 4) utazás nem éri meg, ráadásul a buszjegy 10font, ami több mint egy óra munkabér. Ezért sajnos, beszámolót sem tudok írni. Leonardtól kértem pár képet, azokat megmutatom.
Szülinapi tortám
Ezt a tortát ma kaptam szülinapomra Ann-től, akitől a karácsonyi tortát is kaptuk. Ő készítette saját kezüleg :)
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)