Karrier Center, önéletrajz

Ezt a bejegyezést elég régen írtam, itt találod a legújabb önéletrajzról szóló bejegyzést.

A múltkor már kaptam időpontot a Karrier Centerbe, de elhalasztották, ezért most péntekre kaptam új időpontot. Sally a karrier tanácsadó nagyon kedves, és érthetően beszél. Most leírom a tanácsait, hogyan kell angolul jó önéletrajzot írni.

Magyarország prezentáció

Kittivel a másik magyar lánnyal, fel lettünk kérve arra, hogy 20 percben mutassuk be Magyarországot. Nagyon sok ötletem volt, a legjobb szerintem az, hogy szendvicseket fogunk készíteni, magyar szalámival :) 20 perc nagyon kevés arra, hogy bemutassuk azt a rengeteg magyar kincset, amikre büszkék lehetünk. Sajnos erre felé, nem nagyon tudják, hol van Magyarország, ezért is nagyon fontos, hogy a lehető legjobb prezentációt készítsük el. A világörökség részeit is bemutatjuk, a Balatont, Veszprémet, és a Pannon Egyetemet (ezt azért emeltük ki, mert Kitti ERASMUS tanuló, és, hogy be tudja mutatni, honnan jött), a magyar találmányokat, ételeket, italokat. A prezentációról csinálnak egy promo videót, ezért tegnap a green box előtt el kellett mondani az egészet. Nagyon izgultam, de érdekes volt, tetszett. A green box, egy zöld függöny szerű dolog, és majd később számítógéppel mögénk teszik a prezentációt. Ez olyan, mint az időjárás jelentés, csak ott van egy monitor, így látja magát a pl. Gál Noémi. Itt nem volt, ezért nagyon nehéz volt mögém képzelni a prezentációt.

Íme pár kép:

Amint látjátok, a prezentáció tőlem balra volt, kaptunk mikrofont is, és a kezemben kis léptetővel lapoztam a diák között.
Remélem meg tudom szerezni a promo videot, és akkor felrakom, hogy ti is lássátok :)

Csirkepörkölt és a világhírnév

Ahogyan a cím is mutatja, a magyar csirkepörkölt elindul a világhírnév felé :) Kezdem a történetet az elejéről.
  Szóval mint már említettem, a tanszékvezetőm magyar származású (apukája magyar), ám mégsem tud magyarul, viszont a magyar ételeket ismeri. Szombaton pörköltet csináltunk. Norbi mondta, hogy kell, én meg csináltam. Eszembe jutott, hogy még anno megígértem Leonardnak, hogy viszek neki belőle. Összeraktunk egy adagnyit belőle, tettünk hozzá uborkát (lengyel boltból).
 A kép csak illusztráció
Nagyon nagyon megörült neki, majd mondott egy számomra nagyon jó hírt. (huhh, ennyi nagyon szó egy mondatban) Az iskolában szeretnének csinálni egy receptes könyvet, de nem akármilyet. Mivel sok féle nemzetiség van a vendéglátós szakon, ezért minden nemzetiség kap x oldalt a könyvben, leírja honnan jött, miért jött ide stb. és még képet is raknak ki róla. Mindenből 2 receptet kell leírni, tehát az én esetemben leves, második :) és desszert. Meg kell írni hozzá azt is, hogy 4 személyre ez mennyibe kerül. Már önmagában tetszik az ötlet, egy nagyon jó emlék. Erre úgy folytatta, hogy a határidőt még nem tudja, de sietni kell, mert aki a jövő évben (tehát szeptemberben) kezdi a vendéglátás szakot, az kapni fog ebből a könyvből egy példányt.
  Annyira örülök, hogy el sem tudom mondani. Végre Magyarország is ott lesz, elmondhatom, hogy hol van (sajnos nem sokan tudják), elmondhatom milyen jó ételeink vannak és mindent. Ott lesz a nevem hatalmas betűkkel és a képpel, és mindenki ezt fogja nézni. :)
  Ezekre az ételekre gondoltam:
Leves: Gulyásleves, és tyúkhúsleves. A gulyásleveshez odaírom majd, hogy ehhez túrós tészta ajánlott, de az angol boltokban sajnos nincs túró...
Második: Csirkepörkölt, és még valami
Desszert: Zserbó, és somlói galuska

Akinek bármilyen ötlete van, szívesen várom hozzászólásban.

UI.: Leonard azt mondta, nagyon ízlett neki és a feleségének is a pörkölt, pont úgy volt elkészítve ahogyan az apukája csinálta anno. (sajnos meghalt az apukája)

Ismét haza látogatok

Április 12-29 otthon leszek!!!!!!
Egyedül megyek, Norbi nélkül. London Lutonból indul a gép, oda vonattal megyek, és visszafele is ugyanígy. Már csak pár napról van szó, és mindjárt ott vagyok. Kb. 53nap :)

Február 14-17

Van amikor minden összejön, negatív értelemben. Ez az elmúlt időszak számomra nagyon nehéz volt. Azért beszélek múlt időben mert remélem most jobb lesz, és lezárul ez a periódusa az életemnek. Hétfőn megyünk Norbival lakást nézni, mert ketten el fogunk költözni, mert 5embernek túl kicsi a ház...
  Amúgy a suli nagyon jó, csak tényleg nehéz. Tudom, hogy eddig minden héten leírtam, de tényleg azért nincs időm, mert 4 óra az út a suliba oda-vissza, dolgozok vagy épp csak órán vagyok. A beadandóknak még nem tudtam sajnos neki állni. A hétvégén már szeretném őket elkezdeni.
  A HR órákat imádom, a Vincoban szerzett tapasztalatomat tudom használni. Egyre jobban részt tudok venni csapatmunkában.
  A gazdaság óra is most kivételesen jó volt. Emmievel az indiai csajjal voltam egy csoportba és a tesójával Gaylaval. Mivel veszekedtek és így nem haladtunk, megkértem a mögöttem lévő lányt hogy magyarázza el mit miért hogy számolt ki. Megértettem amit mondott, de kellett hozzá szótár :)
  Az éttermi óra jó volt, első alkalomnak megteszi. Red onion marmalade-ot csináltam, ami vöröshagyma dzsem. Mivel az elmúlt 3 hétben nem voltam a konyhában (múlt héten takarítottam a tetős bácsi után) ezért nem bízott rám a chef semmi 'extrát' tehát csak néztem a többiek mit csinálnak. Következő héten majd mondom, hogy a főételt én szeretném csinálni. Biztos menni fog :) csak nem mindig értem amit mondanak :)
  Ma, azaz csütörtökön dolgoztam a Bistroban. Hétfőn is fogok, és megint csütörtökön. Hétfőn lesz a prezentáció is PDPből.
  A hétvégén igyekszem többet írni.

Fél éve Angliában

Igen, már fél éve vagyok kint. Csak úgy repülnek a hónapok. Amikor hazamentem karácsonykor, mindenkinek az első kérdése az volt, szeretek-e itt élni. Hát persze, hogy szeretek itt élni. Angliában van pár olyan dolog ami nekünk magyaroknak furcsa, túl egyszerű vagy egyszerűen túl bonyolult :) De ezeket a dolgokat meg lehet szokni, együtt lehet élni ezekkel. Mint minden országnak meg van a sajátossága, Angliának is megvan. (Kíváncsi lennék, ha egy angol elmenne Magyarországra, hogyan vélekedne.)
  Fél év alatt már nagyon sok dolgot megtapasztaltam/megtapasztaltunk Norbival. Számomra nem csak az volt furcsa, hogy szucsorsi Angliában, hanem az is, hogy nem a szüleimmel élek, és nem találkozom mindenkivel mindennap akivel szeretnék.
  Szeretem az egyetemet, az embereket, a tanárokat, az egészet ahogy van. Pedig teljesen más mint a magyar iskola, a magyar közösség, a magyar tanárok. Szeretem azt, hogy az órákon angolul beszélnek, és értem amiről beszél a tanár. Szeretem, hogy reggel kilépek a lakásból, és onnantól kezdve csak angolul magyarázok.
  Félév alatt már nem érzem magam elveszettnek az iskolában, a városban, Angliában. Nyilván van még mit tanulnom, de már most is magabiztosabb vagyok mint az elején. Nem aggódok ha bankba kell menni, vagy orvoshoz, vagy akár munkát kérni egy 3 csillagos hoteltől. Lehet nem jönnek be a számításaim a hotelekkel kapcsolatban, de legalább megpróbáltam. Angliával is így voltam az elején. Megpróbálom, ha nem jön össze, hazamegyek. De összejött, így maradtam. Szerintem mindent meg kell próbálni, különben később bánni fogjuk.
  Szeretem a munkám, legyen az az étteremben, vagy a Bistroban. Kedvesek az emberek, tudják, hogy külföldi vagyok ezért megértőbbek bizonyos helyzetekben.
  Az esőt is szeretem, mert már megszoktam.  (Felveszem a rózsaszín gumicsizmámat, és már mosolygok is) Nem is hordok esernyőt, csak a vízhatlan kabátomat. Úgyis eláll az eső, nem esik ez olyan sokat, csak elég gyakran. A napfényt hiányolom, de nehogy azt higgyétek itt alig van napfény, dehogy nem van, csak széllel is párosul ami nem a legjobb, vagy például nyáron igen is süt a nap, csak épp 20-25 fok van, nem 30 akár 40.
  Azt gondolom az emberek itt azért boldogabbak (nem csak ez az egy ok), mert a munkájukért megfelelő bért kapnak. Érzik, hogy a munkájuk fontos, és ez a munkabérben is látszik. Tudnak haladni az életben, még otthon egy drágább holmira hónapokat, éveket kell várni, itt megvan egy hét/ hónap alatt.
  Boldognak érzem itt magam, és remélem később elnyerem méltó jutalmamat :), azokat a dolgokat, amiket el szeretnék érni az életben.

Szucsorsi Blog

Amikor elkezdtem írni a blogom, akkor a cél az volt, hogy a rokonaim, családom, barátaim, és ismerőseim tudják mi történik velem. Fél év elteltével azt veszem észre, hogy 36 követőm van, és a világ több pontjáról is olvassák soraimat. Ez nagyon nagyon jó érzés, mert úgy érzem érdemes mindennap írnom. Valaki csak úgy olvassa a blogot, mert tetszik neki, valakit érdekelnek a mindennapjaim, valaki épp Angliában szeretne munkát vállalni stb.
A következő országokból olvassák az én kis naplómat:
  1. Magyarország
  2. Anglia (Gabi, Mariann)
  3. Románia
  4. Amerikai Egyesült Államok
  5. Franciaország
  6. Lettország
  7. Svájc (Köszi Lilla :) )
  8. Kanada
  9. Indonézia
  10. Olaszország
  11. Mexikó
Nem ismerem az olvasóközönségem nagy részét, de nagyon szépen köszönöm mindenkinek, hogy időt szán a blogom elolvasására.

Február 1. Hotel vizit

Az kimaradt az előző bejegyzésből, hogy kedden még Derbyben bementem egy két hotelbe. Még mindig részmunkaidős állást keresek, nyárra pedig gyakorlatozni szeretnék ott. 3 hotelben voltam: a Hampton by Hiltonban, a Jurrys Innben, és az International hotelben. Ezek mind nagyon közel vannak. Álom hoteleim a Jurys Inn:

és a Hampton by Hilton:
 A Hampton by Hilton a buszállomásban van ugyanúgy mint a már előző bejegyzésekben említett Holiday Inn. Gyönyörű stílusú a hotel és a kilátás is eszméletlen. 
Amúgy mindkét hotel 3 csillagos, fitness terem, és konferencia termek is megtalálhatóak.

A harmadik hotel az International Hotel, ami tőlünk kb. 5 percnyire van. Ez is 3 csillagos.



Bistro 44

Ezek a barna bútorok kb. 1 hete vannak a Bistroban, Szerintem nagyon szép, hangulatos így ez a kis büfé. A képen Ann van, akitől kaptuk a karácsonyi tortát, és akivel a legtöbbet beszélgetek.

Február első hete

Elnézést kérek amiért nem írtam egy hétig, de mióta elkezdődött a suli nagyon fáradt vagyok.. De most bepótolom az egész hetet.
  Kedden HR órával kezdtem. Az előadás egy kicsit uncsi, de a tutorial (szeminárium) nagyon jó volt. Hozzá tudtam szólni a dolgokhoz, persze nem sokat, mert félek hülyeséget mondok. (majd idővel ezen is túllépek) A tanárnő akcentusa nagyon durva, nehéz megszokni, csak úgy fülelek mit mond. De amúgy jó fej, mond vicceket is. (általában nem értem őket :) ) Fél 5re értem haza, neki álltam főzni 8kor végeztem. Ez így nagyon fárasztó, de Norbi örült a főztömnek, ez kárpótol.
  Szerdán F&B órám volt, nem vittem egyenruhát mert Leonard a tanszékvezető azt mondta nem kell. Természetesen kellett volna vinni, tehát a chef nem volt nagyon boldog. Őszinte leszek, itthon elfőzőcskézgetek Norbi segítségével, de a suliban inkább maradnék a pincérkedésnél, mint a konyhában. Megjelent az órán a két szakács a Bistroból, aminek nagyon örültem, mert nagyon kedvesek, barátságosak. Első hatalmas feladatom a konyhában az volt, hogy mindenkinek kellett vinnem 1 vágódeszkát, ez összesen 7 darab. Ezt nem úgy kell elképzelni mint az otthoni kicsi vágódeszka, hanem ez nagy (kb. mint  mi íróasztalunk fele) és elég nehéz. Pierre arcán is láttam, hogy inkább menekült volna az óráról. Ekkor jött Antonio aki adott egy másik feladatot Pierre-nek, Ambernek, egy srácnak és nekem. Annyira megörültünk, hogy nem kell a konyhában lennünk. A feladat az volt, hogy számoljuk meg a tányérokat, evőeszközöket meg ilyen dolgokat. Pierre-rel találtunk egy karácsonyi ajándékot. Nem tudom mi a neve, de szét kell húzni, durrog egyet, és ajándék van benne.

 Az ajándékkal a fejünkön

Előbb leléphettem megint az óráról mint a múltkor, úgyhogy haza értem 8ra :)
  Csütörtökön gazdasági óra volt, és most a rendes tanár jött be, egy 40-50 körüli nő. Nagyon kedvesnek tűnik, még a tananyag is érdekelt. Kitöltetett velünk egy kérdőívet a PDP tantárgyról. Mindenki leírta, hogy nem tudjuk mi ez a tantárgy, mert mindig elmaradt, a tanár nem válaszol az e-mailjeinkre, és még a beadandót is elhalasztotta, tehát ebben a félévben 2-t kéne megcsinálni. A nő kiakadt, mert egyik osztálytársam odament és ezeket elmondta. Állítólag ez az egyik legfontosabb tantárgy, úgyhogy majd leadja nekünk külön ezeket az órákat, hogy bepótoljunk mindent. Tony aki a PDP órát tartja, a gazdasági tanárunk is lesz, kíváncsi leszek rá... + a gazdasági tanár még azt is közölte, hogy a csütörtöki órát keddre szeretné áttenni, és lehet 6kor végzünk, és akkor nekem 2 órát kell várnom a 8:13as buszra, hogy aztán 10re hazaérjek. No comment, de tényleg...  Az óra után találkoztam Luisa-val aki portugál nemzetiségű, és Nottinghambe lakik. Kitöltöttünk a suliban egy kérdőívet, kaptunk ingyen tollat, jegyzetfüzetet, ilyen kis tapadós szörnyecskét, és egy ingyen italkupont, amit a Bistroban lehet kiváltani. A kérdőívet kitöltők között kisorsolnak egyszer 250fontot (kb. 75000Ft- 300Ft-tal számoltam), és 5ször 50fontot (kb.15000Ft). Nem vagyok nagyra vágyó, ezért az 50fontnak is nagyon örülnék :) Luisaval végig beszéltük az utat (másfél órát), és megkért mutassam meg neki Buxtont, mert még nem látta a nevezetességeket. Nevezetességek nincsenek nagyon, de van egy két szép hely, amit megmutatok neki.
  Pénteken marketing előadás volt az első óra. Előtte dolgoztam a Bistroban (végre behívtak), aztán a PDP természetesen elmaradt, tehát megint dolgoztam, majd 3tól marketing tutorial volt. A marketing tanár nagyon kedves, lassan, érthetően beszél. Az előadás unalmas, de a szeminárium jó volt, mert elkezdtük megbeszélni mit kell írni a beadandóba.