4 éve Angliában/ 4 years in England

Eltelt 4 év, úgy hogy nem is számítottam rá, hogy ennyi ideig kint leszünk.
4 years has gone and I would have never thought that we will be here for this long.



Azt hiszem nehéz szavakba önteni amiket érzek, ha erre a 4 évre gondolok. Eszembe jut szenvedés, nélkülözés, felnőtté válás, öröm, boldogság, utazás, nyaralás, költözés, új albérletek illata, egyetemi órák hangulata, csapatépítés a különféle munkahelyeken, megfelelési kényszer magam felé, fejlődési lehetőség mind karrier mind a személyes életemben. Nehéz ezt feldolgozni, hogy mennyi minden történt velem a 4 év alatt. Elég intenzív volt ez az időszak és azt gondolom ez nem is fog lelassulni. Már hozzászoktunk, hogy keményen kell megdolgoznunk a sikerért. De valószínüleg ez így jó, hiszen így tanuljuk meg a magunk kárán, hogy mi jó és mi nem. Hiszen itt már a szülők nem tudják fogni a kezünket, nem tudunk haza rohanni segítségért.

It is really hard to express what I feel about this 4 years. I remember of struggle, hardship, growing up, joy, happiness, travelling, holiday, moving house, scent of new flats, atmosphere of university lectures, team building in different workplaces, the constant urge to give my best, opportunities in career and personal development. It is difficult to comprehend how many things happened with me during this 4 years. It was a really intense period of my life and I think it will not get any slower. We got used to it that we have to work hard for every success. But I guess it is okay as it is , because that's how we learn what is good and not good to do. Because our parents cannot hold our hands or we cannot run home for help.
Így még édesebb minden sikerélmény, bejutni egyetemre, új és jó munkahelyet szerezni, utazgatni, jogsit csinálni, több pénzt keresni stb.
Tudom, hogy habár a szüleim nem engedtek el szívesen, most már igazán büszkék rám. Valljuk be nem tudom mit hoz a jövő, hol fogok élni és mit fogok csinálni, de tudom ők mindig mellettem fognak állni. És ezt szülőként biztosan nehezebb megérteni, hogy a "gyerek" (aki mindig gyerek marad a szemükben) külföldön építgeti az életét, jól érzi magát és nem akar (egyelőre) haza  menni. Nehéz dolog.

So it is even better when something goes well, like get into university, to find a new and good workplace, travelling, making driving licence, earn more money etc.
I know that however my parents did not want to let me go, now they are proud of me. To be honest, I am not sure what the future will bring, where will I live and what will I do, but I am sure they will stand by me. Also I am sure it is harder for the parents to understand that the "child" (who always remains a child in their eyes) builds her life abroad, feels happy and does not want to go home (yet). It is a hard thing.

Van egy nagyszerű párom hét és fél éve, akivel együtt is élünk mióta kiköltöztünk Angliába. Az első pillanattól kezdve szerettünk együtt élni, mintha ez lenne a világ legtermészetesebb dolga. És ez így is van. Nagyon sok kapcsolat megy tönkre akkor ha a pár kiköltözik külföldre. Nem bírják a terheket, egymást hibáztatják, nem támogatják egymást eléggé. Persze, nálunk is vannak surlódások,  de itt inkább arról szólnak hogy ki miért nem vitte ki a kukát, vagy miért nem raktam el ezt azt amazt. Furcsa ezt is felfogni, hogy az értékrend mennyire megváltozik. Hogy előtérbe kerül az, hogy be kell fizetni a villanyszámlát, el kell menni bevásárolni az egész hónapra, ki kell takarítani az egész lakást, dolgozni kell és tanulni egyszerre, hogy eltartsuk magunkat. Nekem, akinek ezelőtt ezeket sosem kell megcsinálnia, hidd el nehéz volt, hogy hozzászokjak.

Also I have a great partner since seven and a half years who I live with since we moved to UK. From the first moment we loved living together, as it would be the most natural thing. And it is. Lots of relationship do fail when the couple moves abroad. They cannot handle the difficulties, they blame each other and do not support each other enough. Of course we have some little arguments too but  these are more about who and why did not take out the rubbish or why did not I put these or that away. This is strange as well to understand that our value system has changed. Now the priority is to pay the electricity bill, to go for a shopping for a whole month, to clean the whole house, to work and study in the same time. For me, who never had to do such things before, trust me it was hard to get used to it.
Aztán vannak a barátok, az a pár aki megmaradt és akikre számítani lehet. Mindenkinek megy az élete, teljesen másfelé, nehéz összeegyeztetni a dolgokat. De azt gondolom szerencsésnek mondhatom magam, hiszen maradtak igaz barátaim otthon, akikre mindenben lehet számítani, pedig mégsem vagyunk napi szinten kapcsolatban. És persze itt is lettek új kapcsolataink, kollégák, barátok akikre számítani lehet.
Tehát mégsem vagyunk egyedül, ugyanakkor mégis csak magunkra számíthatunk. Hiszen mi tartozunk felelősséggel magunk iránt és mi hozzunk meg azokat döntéseket amik az életünkre hatással vannak.

And of course I have some friends as well from home who I can still count on. Everybody has their own life, which goes to different directions so it is hard to reconcile. But I consider myself lucky because I still have true friends at home who I can count on everything however we are not in a daily contact. Here we have found some new relationships with colleagues and friends who also support us. So we are not alone, but yet we can only count on ourselves. Because we are responsible for our lives and we make the decision which has an impact on it.

Nincs is annál jobb, hogy ha visszatekintek erre a 4 évre, látom az eredményét. Látom azt, hogy megérte, és ha újra kellene kezdenem tudván, hogy ez fog rám várni, akkor is bevállalnám. Hiszen van jövőképen, terveim és álmaim amiket tudom, hogy elfogom tudni érni.

There is nothing better if I look back onto these 4 years that I see the result of it. I see that it worth and if I should start everything from the beginning knowing that this will happen with me, I would still do it again. I have a picture about my future, I have plans and dreams and I know I will achieve them.
Mögöttem a Derby egyetemet láthatod
Behind me you can see University of Derby
Remélem a blogommal sikerül másoknak is segítenem és hasznosnak találjátok a bejegyzéseimet. Köszönöm, hogy olvastok és támogattok.
I really hope I can help with my blog to other people and you find my posts useful. Thanks for reading me and for your support.