Update

Gondoltam egy év után illik írni egy kis update-et, hogy mi újság van velünk.





Szóval a legutóbbi bejegyzés tavaly októberben volt, hihetetlen. Azóta írtam pár bejegyzést, de valamiért nem tudtam őket közzétenni. Egyszerűen nem ment. Pedig elég sokszor pörög az agyam a blogon, hogy jó lenne megint folytatni, rengeteg a mondanivalóm (mint mindig).

A 2014-es búcsú bejegyzést itt találjátok, a 2015-ös visszatérő bejegyzést pedig itt.

A 2016-os év is bővelkedik kalandokban, tudjátok, sosem állunk meg, mindig történik velünk valami. Szóval az év eleje egy szuper eseménnyel kezdődött, a diplomaosztómmal. Nem tudok eléggé hálás lenni a szüleimnek amiért kijöttek és végighallgatták a másfél órás ceremóniát, úgy hogy semmit nem értettek. De az érzés, hogy ott voltak, támogattak és amikor a színpadon végigsétáltam hallottam az éljenzésüket, felbecsülhetetlen. Természetesen, Norbinak is nagyon köszönök minden segítséget, nélküle ez nem sikerült volna. Diplomaosztó után elmentünk a Beef Eater nevezetű étterembe, szuper jót ettünk. Jó érzés volt, végre befejezni az egyetemet, ugyanakkor azóta is folyamatosan hiányzik az egyetemi légkör, a beadandók, az előadások. De, reméljük egyszer majd tanárként visszatérek.






Év elején Norbi még mindig nem volt túl jól, a depresszió és a szorongás még mindig úrrá lett rajta. Aztán olyan március környékétől mintha minden megszünt volna, először elkezdett részmunkaidőben dolgozni, aztán úgy egy jó 3-4 hónapig teljesmunkaidőben. Nagyon jó érzés volt, hogy jobban lett, viszont aztán nyáron be kellett fejeznie egy egyetemi modult és megint visszaesett... Ismét 2 hónapig nem tudott menni, de most megint visszatért. Nagyon hálásak vagyunk a fönökének, hogy ennyire támogatja őt, ritka az ilyen. Érzem, hogy most megint minden jó lesz és a depresszió és szorongás örökre eltűnik.

Ugye a Balfour Beatty-ben lejárt a szerződésem, volt róla szó, hogy átvesznek teljes munkaidőbe, de ismét rájöttem, hogy a HR az én terepem, így ismét munkát kerestem. Elkezdtem az egyik legnagyobb keksz cégnél dolgozni mint HR Tanácsadó, de ügynökségen keresztül, tehát muszáj voltam találni valami mást. Így kerültem egy logisztikai céghez áprilisban ahol szintén HR-ben dolgozok. Egy hónapja dolgoztam a cégnél amikor kiderült várandós vagyok...

Nagyon sok kérdést kapok ezzel kapcsolatban, most igyekszek megválaszolni egy párat:
  • A baba félig tervezve volt (ez amúgy nem tudom miért egy fontos kérdés, de sokan feltették), már 9 és fél éve együtt vagyunk és 1-2 éve gondolkoztunk a baba kérdésen. 
  • A baba itt Angliában fog megszületni, nem is gondolkodtunk azon, hogy hazamennék szülni.
  • Kisfiúnk lesz és egy gyönyörű, szokatlan nevet választottunk neki Nolan (ejtsd: Nolen) Wyatt (ejtsd: Vájet) Futo. Jelenleg 30. hétben járunk és eléggé problémamentes volt a várandósságom eddig (reméljük így is marad). 
  • A reggeli rosszullét kimaradt, nem hánytam egyszer sem, viszont a hányinger és a szagokra való érzékenység az nagyon is megvolt. Azóta sem vagyok jó viszonyban a cheddar sajttal és a tökmaggal...  
  • Itt Angliában teljesen más a terhesgondozás, nincs annyi vizsgálat mint otthon. Erről szeretnék írni egy részletesebb bejegyzést később.
  • Igen, ha találkozunk, megfoghatod a hasamat :)

Júliusban a szüleim ismét meglátogattak minket és résztvettek az első, 12. hetes ultrahangon. Ezért is nagyon hálás vagyok nekik, mert ez nem mindenkinek adatik meg. Látták az első kisunokájukat, nagyon jó érzés volt :) Ekkor még nem tudtunk, hogy kisfiúnk vagy kislányunk lesz, viszont azt láttuk, amikor a kisbaba felhúzta az egyik lábát és jól megrúgta a húgyhólyagomat :) + ami még vicces volt, hogy igazi kis artista, egyből fejre állt :)


A legközelebbi fontosabb dolog amikor bekerültem az ügyeletre, ugyanis úgy begörcsöltem egy éjszaka, hogy elájultam, fennakadtak a szemeim, elég rémisztő lehetett. Megnézték, minden rendben volt, nem igazán tudják miért ájultam el, de a baba-mama jól vannak azóta :)
Még egy kórházas sztorink van, amikor azt hittük, hogy elment a magzatvíz kb 25. hét környékén. Ezt is kivizsgálták, de nem találtak problémát. Tényleg, örülök, hogy csak ennyi bajunk volt, Nolan szuper jól viselkedik. Azt is megbeszéltük, hogy a szülés is gyors lesz és egyszerű. Sőt, azt is, hogy nem lesznek striáim :)

Szeptemberben sikerült 6 napra haza utaznunk Magyarországra. 3 napot a Balatonnál töltöttünk, jól esett a kikapcsolódás, azért ez hiányzott már.

Amint visszajöttünk Angliába, elmentünk a 20. heti ultrahangra, ahol kiderült, hogy egy gyönyörű kisfiúnk lesz. Amúgy én sokáig úgy éreztem, hogy kislányunk lesz, de nagyon örülünk mindketten, hogy egy egészséges kishercegünk lesz. Ismét kaptunk egy ultrahangos képet:


A nemtervezett ultrahangkor (amikor azt hittük elment a magzatvíz de mégsem) akkor Norbi készített egy videót amit itt találtok.

Ami még ezen kívül történt, hogy szeptember végén létrehoztunk egy Sminkes vállalkozást, ahol olyan sminktermékeket árulunk, amit Magyarországon nem lehet megvenni, vagy nagyon nehezen elérhető. 3 éve született meg az ötlet, de akkor a körülmények nem voltak adottak. Nagyon élvezzük mindketten, szuper örömet okozni a vásárlóknak. Ha érdekel titeket, akkor a csoportot itt találjátok. Most nyerhettek ajándékcsomagot is, itt tudtok jelentkezni.
Egy kedves blogos lány Adriána készített egy interjút velem, ezt itt találjátok meg.

Mondtam én, hogy sok dolog történt velünk :)

Október 26-án szerdán összeházasodtunk, kis esküvő volt, 2 tanuval. Nagyon vicces volt, ugyanis az anyakönyvvezető nagyon halkan és lassan beszélt, az én memóriám alapvetően pocsék, így volt, hogy elfelejtettem mit kellett mondanom, ráadásul egyszer egy másik szót mondtam mint amit kellett volna.... Az esküvő után nálunk volt egy vacsora, marhahúslevest készített Norbi és egybesült marha steak-et zöldségekkel, gombamártással és volt velőscsont piritóssal is.










Vasárnap pedig elutaztunk nászútra Fuerteventurára. Ez volt a harmadik alkalom, hogy ott jártunk, teljesen bele szerettünk ebbe a szigetbe. Úgy érzem nekünk 3 otthonunk van: Magyarország, Anglia és Fuerteventura. Az egész hét a pihenésről szólt, nagyon kellett a feltöltődés.





Itt tartunk most. Decemberben Norbi anyukája és az én szüleim is kijönnek hozzánk, ez az első alkalom, hogy mint nagycsalád fogunk karácsonyozni Angliában. Aztán január 27-re vagyok kiírva, de kisherceg bármikor úgy gondolhatja, hogy most már kibújik, úgyhogy meglátjuk mi lesz.

Most jutott eszembe, hogy szerintem nem mutattam be családunk egyik fontos tagját Maple-t a kis csivava jack russell keverék kislány kutyát aki 2015 októberében csatlakozott hozzánk.



Tudom, jó hosszú lett a bejegyzés, nagyon köszönöm hogy elolvastad.