I have stopped writing my blog last September, so I thought I will update you what happened with us since.
Nem is igazán tudom hol kezdjem. Menjünk vissza 2014 áprilisába, amikor Norbinak nagyon durva hasfájásai voltak. Elég sokáig, pontosan 4 hónapig nem tudtuk mi a baj, annyira begörcsölt neki, hogy aztán beutalták őt a kórházba vesekő gyanuval. Bent kellett maradnia pár napig, eközben érkeztek meg a szüleim az első angliai látogatásukra. Nagyon sok szép helyre el tudtunk menni, de mindig vissza kellett menni a kórházba további vizsgálatokra és aztán végül a műtétre. Életem egyik legmeghatározóbb élménye ez, hiszen végignéztem Norbi szenvedését, nem tudtam rajta segíteni. Iszonyú volt. A műtét természetesen jól sikerült, de aztán felhelyeztek Norbinak egy stent-et ami még két hétig volt benne. Ez még elég kényelmetlen volt, de utána viszont minden visszatért a rendes kerékvágásba. Vagyis azt gondoltuk. Szépen lassan Norbi vissza tudott menni dolgozni, én pedig elkezdtem dolgozni az egyetemen mint PA (személyi asszisztens) először teljes munkaidőben, majd pedig rész munkaidőben amikor ismét elkezdődött az egyetemen.
I do not even know where to start. Let's go back to April 2014 when Norbi had really bad tummy ache. For a long time, about 4 months we didn't know what was the problem, but when he had a really bad tummy cramp, he was rushed into the hospital with a suspicion of having a kidney stone. He had to stay over for couple of days, that's when my parents visited us first time ever. We went to many beautiful places, but we always had to go back for further examinations and then finally for the surgery. This was one of the most defining experience in my life, as I watched Norbi suffering and I couldn't help him. It was horrible. Of course the operation went well, but then he got a stent for another 2 weeks. It was still uncomfortable, but then everything went back to normal. As we firstly thought. Slowly Norbi got back to work and I started working as a PA at the university firstly in full-time, then when uni teaching started I went back to part-time.
Itt is megjegyezném, hogy a kórházban nagyon profik voltak, kedvesek, segitőkészek és a kaja isteni volt. Külön menü állt a rendelkezésre, elájultam tőle. Szavakkal ezt leírni nem lehet.
Aztán úgy október felé Norbi ismét nagyon nem érezte jól magát, alvászavarai voltak, egyre többször volt levert és kedvtelen, sőt pánik rohamai is voltak. A háziorvos depresszióval és szorongással diagnosztizálta. Aki ismeri Norbit ezt el sem tudja képzelni, hiszen egy nagyon motivált, maximalista ember akinek ez „nem fér bele”. Csak hát ugye, ez nem választás kérdése.... Gyógyszereket szed, terápiára jár és amikor jobban van megy dolgozni. Szavakkal nem tudom leírni ez mennyire nehéz, nem csak neki aki megéli a betegséget, hanem nekem is aki ismét végignézi az ő szenvedését. Jah, hozzátenném, Norbi online tanul tovább, amit még így beteg is folytatott, egy percig sem hagyta abba. Hihetletlenül büszke vagyok rá ezért!
I have to tell you again, that the staff in the hospital were absolutely professional, nice and helpful, and the food was amazing. There was a menu, I cannot express how surprised and grateful I was. About October time, Norbi didn't feel okay again, he had insomnia and was lethargic and unhappy, even, he had panic attacks. The GP diagnosed him with depression and anxiety. Those of you who know him cannot believe it as he has always been a very motivated, maximalist, for whom this cannot fit in his life. But this is not a choice... He takes medication, goes to a psychologist regularly and when he feels better he goes to work. I cannot describe it with words how difficult this all is, not only for him who suffers, but for me watching him suffering. Oh, I also have to add that he still continues studying online, he hasn't given up at all. I am extremely proud of him!
Hogy magamról is írjak egy kicsit; szeptemberben elkezdtem a harmadévet Humán Erőforrás és Business Management alapképzésen. Imádtam minden egyes percét, habár ez volt a legnehezebb év, de úgy érzem nem a tananyag miatt, hanem a körülmények miatt. Órák előtt/után beugrottam az irodába dolgozni, amikor meg épp nem kellett suliba mennem, akkor pedig dolgoztam egész nap. Nagyon élveztem, a főnököm nagyon tolerálta a diák/munkavállaló „skizofrén” állapotomat. Érdekes, nagyon furcsa volt váltanom valamiért, hogy egyik pillanatban diák vagyok órára megyek, a másik pillanatban meetinget/rendezvényt szervezek. Mint mindig a beadandók nagyon stimulálók voltak, nagyon szerettem, hogy ismét használhattam a kreativitásom és az analitikus képességemet.
To talk about me as well; I have started the third year of uni on BA Human resources and business management. I loved every minute of it, even though this was the most difficult year of all; but not because of my studies but the circumstances. Between lectures I popped into the office to work and I went to work when I didn't have lectures. I really enjoyed it and my line manager tolerated my student/employee schizophrenic situation. I found it hard to change between the two roles; in one moment I was a student and I was going to a lecture, in the other minute I was organising meetings and events. As always, the uni assignments were stimulating, I loved that I could use my creativity and analytical skills.
Április közepén felhívtak egy fejvadász cégtől, hogy a Balfour Beatty éppen Csapat Coordinátort keres, lenne-e kedvem elmenni az interjúra? Hát persze, miért ne. Pénteken délután megvolt az interjú, este 8-kor közölték, hogy megkaptam a munkát, egy hét múlva kezdtem. Az első hetemen még javában írtam a beadandókat, hajnali 3-4ig fent voltunk és aztán mentem dolgozni az új helyre. Nagyon kedvesek a kollégáim, a főnököm, igazán jól érzem magamat itt, megbecsülnek, tisztelnek, értékelnek, szuper! A szerződésemet most meghosszabbították márciusig, de azután sem aggódok, hiszen tudom, úgyis találok valamit a cégen belül vagy kívül.
Ugye időközben aztán meglett az eredmény: Elsőosztályú diplomám lett, aminek iszonyatosan örülök. Amikor megtudtam, kb 5 percig csak sírtam. Annyi, de annyi kemény munka belement az elmúlt 5 évünkbe!
In the middle of April a head hunter called me if I was interested to go to an interview for a Team Co-ordinator position. Of course, why not. So I had the interview on Friday afternoon and I got an email at 8pm to announce that I got the job and I can start in a week's time. I was writing the assignments up until 3-4 am every day then I went to work to the new place. My colleagues and my manager are really nice, I love working here, they respect and value me, it is super! My contract has been extended until March but I am not worried, I am sure I will find something in this company or somewhere else.
I have gained a First class honours degree which I am extremely happy for. When I got the news, I was crying for 5 minutes. I worked so hard in the last 5 years!
Most egy kicsit pihi, összerakjuk magunkat egészségileg, aztán folyt köv, nem állunk meg. Készülök mesterképzésre menni, Norbi jövőre diplomázik, plusz még házvásárlás van a listán.This year we rest a bit, focusing more on our health and then not stopping at all. I would like to go to a masters course, Norbi finishes his Bsc degree next year and we have a house purchase on the agenda.