Egy éve a mai napon jöttem ki Angliába, szerencsét próbálni, amire 14 éves korom óta vágyom.
Mindig is vonzott Anglia, pedig 14 éves koromban még nem is láttam, csak hallottam róla. 17-18 éves koromban adódott először lehetőségem Londonban és környékén eltölteni 1 hetet. Aztán rá egy évre ismét visszajöttem egy hétre "nyaralni". Akkor eldöntöttem, amint végzek az egyetemmel otthon, kijövök.
Tavaly április 1jén, eldöntöttük Norbival, hogy kijövünk, megpróbáljuk, lesz ami lesz. Felvételiztem az egyetemre, de nem gondoltam volna, hogy sikerül. Egy vasárnapi napon megjött az értesítő, hogy meg lett az IELTS nyelvizsgám, így bekerültem az egyetemre. Emlékszem, féltem, és mérhetetlenül örültem egyszerre. Az otthoni egyetemet passzíváltattam, és elkezdtem az itteni tanulmányaimat vendéglátás menedzsment szakon.
Nem egy nehéz pillanat volt ezalatt az egy év alatt. 2 hétnél többet nem voltam távol a szeretteimtől, ezért nagyon rossz érzés volt, hogy decemberben voltam otthon először július óta, és akkor is két hétre. Két hét nagyon kevés, nem tudok elég időt otthon tölteni. Fel kellett nőnöm ezalatt az idő alatt nagyon gyorsan. Sosem laktam egyedül, így minden dolog újdonság volt. Norbi és a szüleim támogattak amennyire csak tudtak, nem tudok elég hálás lenni nekik. Nélkülük ez nem ment volna.
Az egyetem az elején nehézkes volt, főleg a nyelv miatt. Nehéz ráállni arra, hogy magyarról, egyszer csak angolra kell váltanom, és senki nem ért semmit magyarul. Később, már imádtam, hogy senki nem ért magyarul, csak Dóri, aki szintén hatalmas támaszom, és nagyon jó barátnőm lett.
Az angol tudásom nagyon gyorsan fejlődik, néha már angolul gondolkodok. Persze sokat kell még fejlődnie, hiszen ez nem elég, sosem elég.
Az egyetem első évét befejeztem májusban, 4es átlaggal, amire szintén nagyon büszke vagyok. Szorgalmasan dolgoztam az iskolai bálokon, rendezvényeken az étteremben, és megtanultam a vendéglátás alapjait. Ami sosem volt tervbe véve, de így alakult, és abszolút nem bánom.
Nagyon sok lehetőségem van a világban, és az egyetemen is. Ki is fogom használni. :) Másodév után lehet menni gyakorlatra külföldre, vagy Angliában. Én maradok Angliában, és Birmingham várost szemeltem ki magamnak. Anglia 2. legnagyobb városa, tele lehetőségekkel, és csak 20 perc vonattal.
Az egy év alatt megtanultam, nem minden ember jó, és nem minden embernek kell segítenem. Néha önzőnek kell lenni, mert különben nem jutunk előre.
Sikerült majd egy év után albérletet váltani, és csak Norbival lakni kettesben, nyugalomban. A kapcsolatunk megint kezd visszatérni, ugyanoda ahol volt mielőtt kijöttünk. A sok nehézség miatt eléggé stresszesek voltunk, és ezt egymáson tölttötük ki. De most minden szép és jó.
Szeptembertől kezdem a másodévet, Norbi pedig a fizika szakot az egyetemen. Remélem maradok itt a Holiday Inn Stresa Éttermében, Norbi pedig folytatja a munkáját, ahol szeptemberben lesz egy éve, hogy dolgozik.
Elmondhatom vannak barátaim, akikkel jól érzem magamat.
Nem mindenkinek adatik meg, hogy élje az álmát. Nekem sikerül(t).
Az első évforduló alkalmából szeretnék egy nyereményjátékot csinálni. A feltétel annyi, hogy írjatok egy kommentet a bejegyzés alá. A nyereményt egyénre szabottra szeretném, tehát majd felveszem a kapcsolatot a nyertessel, és megbeszéljük mit szeretne. A határidő: 2011 augusztus 06 este 8 óra Mo. idő szerint.