I arrived to England on 5th July 2010, two years ago.
Kép 2010-ből/Picture from 2010
Mindig nagy álmom volt Angliában élni. Nem tudom pontosan miért, egyszerűen csak vágytam rá. Szerettem az angol nyelvet, kultúrát, és kétszer turistaként járva bele szerettem a szigetországba. A terv az volt, befejezem az egyetemet otthon, aztán kijövünk Norbival. (2007 óta együtt vagyunk, nem volt kérdés, hogy együtt jövünk ki) 2010 márciusában Norbi otthagyta a munkahelyét, és feltette a kérdést, miért nem jövünk ki Angliába. Az unokatestvére évek óta itt él, tehát elég nagy előnnyel indultunk.
My dream was to live in England. I do not know why, I just wanted to. I liked the English language, the culture and I have been in London as a tourist and I fell in love with the country. The plan was to finish the university in Hungary and then we will move out. (We are together since 2007 so it was not a question that we are coming together) Norbi left his job in March 2010 and he asked why do not we come out. His cousin lives here many years, so we had a big advantage.
A döntés nem volt nehéz, az már annál inkább hogyan mondjam el a szülőknek. Hiszen tudom milyen rossz érzés a szülőknek amikor a gyerek egy-két várossal arrébb költözik, nemhogy 2000km-re. De a döntésünk végleges volt, nem lehetett minket megállítani. Norbi májusban kijött, és egy hónap után kapott munkát egy gránát gyártó cégben. Én addig otthon befejeztem az első évet az egyetemen, és dolgoztam részmunkaidőben. Emlékszem nagyon sok vizsgám volt, és rengeteget dolgoztam. Megérte, hiszen így tudtam félretenni pénzt, amiből megszületett az első mosógépünk :)
The decision was not difficult, except when I had to tell to my parents. I know how bad is for the parents when a child move 1-2 town further not even 2000km. But our decision was definitive, nobody could stop us. Norbi came in May and after a month he got a job in a factory. During that time I finished the first year in the uni and worked in part-time. I remember I had plenty exams and I worked a lot. It was worth because I could save money, that's how we could buy our first washing machine. :)
Nagyon vártam, hogy kijöhessek Norbi után, de aggódtam mi lesz velünk, és hogy milyen lesz életem első repülése egyedül. A repüléssel nem volt gond, megismerkedtem két lánnyal, így volt társaságom is. Az első pár nap sírtam. Hiányoztak a szüleim, a barátaim, a kényelmes élet amit magam mögött hagytam és még a kispárnámat is otthon hagytam :(. Az első héten elintéztük a szükséges papírokat, és ha jól emlékszem két hét után munkát kaptam egy gyárban. Elmondhatatlan volt az érzés, hiszen az álmom valóra vált, Angliában kezdtem el élni. Az a munka csak két hétig tartott, utána kaptam egy másik állást. Közben tanultam a nyelvvizsgára, hiszen jelentkeztem az egyetemre. Nem sok reményt fűztem ahhoz, hogy felvesznek, de sikerült.
I was really looking forward to come out but I was worrying what will happen with us and how will be the first flight alone. There was not any problem with the flight I met with 2 girls so I had company. On the first couple of days I was just crying. I missed my parents, friends, and the comfortable life what I left behind and moreover I left my pillow at home. :( On the first week we dealt with all essential stuff (bank account, NI number, etc.) and if I remember well I got a job after 2 weeks. It was a fantastic feeling that my dream became true and I started my own life in England. That job last for just 2 weeks and after that I got another factory job. During that time I learnt for the language exam because I applied to the university. I did not have high hopes about it, but I got in.
I listened this music when I came out, it will remain a memory forever.
Az első év nagyon nehéz volt. Bejártam az egyetemre, ami napi 3 óra buszozásra volt. Együtt éltünk Norbi családjával, így összesen már 5-en laktunk együtt. Norbi megállás nélkül dolgozott akkor már mérnök asszisztensként egy cégnél. A lényeg nem működött így a dolog, mindenki mást akart. Hiába dolgozott Norbi, semmit nem tudtunk félretenni. Végül júniusban baráti, és a szülők segítségével sikerült elköltöznünk a belvárosba, egy két szobás gyönyörű lakásba. Sajnos addigra a kapcsolatunk megsínylette a nehézségeket, majdnem szétmentünk.
The first year was very difficult. I commute to the university which took 3 hours every day by bus. I lived with Norbi's family, so 5 of us lived together. Norbi worked a lot as an engineering administrator. All in all we could not live together it did not work out well, as everybody had different thought. Although Norbi worked a lot we could save any penny. Finally in June with a help of our friends and parents we could move in to the city centre in a 2 bedroom beautiful flat. Unfortunately we had difficulties in our relationship, we almost broke up.
Júniustól a Holiday Inn-ben dolgoztam mint pincér. Nagyon szerettem ott lenni, rengeteget tanultam, de nem szerettem, hogy össze vissza kellett menni dolgozni, hol reggel 6tól, hol este 6tól. Rengeteget kommunikáltam ami jót tett az angol tudásomnak, szobaszervízt csináltam, foglalásokat/rendeléseket vettem fel telefonon, és büszke voltam, hogy egyedüli kölföldi voltam az angolok között.
I got a job in Holiday Inn as a Food and Beverage Assistant in June. I liked working there, I learnt a lot, although I did not like that I had to work in different shifts, from 6am or from 6pm. I communicated a lot which improved my English, I did room service, bookings/ take orders via telephone and I was proud that I was the only foreigner.
Szeptemberben aztán nagyot fordult a világ. Norbi megálmodta a saját éttermét, és azután nem volt megállás. Minden jel arra mutatott, hogy az étterem világa az övé. Ezért bementünk az egyetemre és érdeklődtünk, megfelelő végzettség nélkül hogyan juthat be az egyetemre. Az élet-, és munkatapasztalatainak köszönhetően felvették Culinary Arts szakra, és úgy döntöttünk közelebb költözünk az egyetemhez. Megoldhatatlan lett volna fenntartani a lakást a központban, dolgozni és még bejárni is.
And in September everything changed. Norbi had a dream about his own restaurant and after that he could not stop. Every sign showed that he should work in the catering industry. That is why we went to the university to get information about how can he get in without any proper qualification. Due to his life- and work experiences he started the first year on Culinary arts course and we decided to move closer to the universtiy. It would be impossible to pay the rent of that flat, work and commute in the same time.
Elköltöztünk egy kicsi faluba az egyetemi város mellé, így már egyszerűbb volt a bejárás. Nagyon élveztük, hogy végre része lehetünk az egyetemi életnek, együtt dolgozhattunk, tanulhattunk. Mindkettőnk számára maradandó élmény az a 6 hónap, amit eltöltöttünk Chapelben és az egyetemen.
We moved to a little village which is next to the town of the university so it was easier to commute. We really enjoyed that we could be a part of the university's community, worked together and study together. This 6 months of living in Chapel and studying in the university will remain a good experience forever.
Megint egy nagy változás következett be. Az egyetemi állásbörzén munkát ajánlottak egy ötcsillagos hotelben, Skóciában. Hatalmas volt az öröm, hogy végre anyagilag helyrejöhetünk, és még tapasztalatot is szerzünk. Március végén felköltöztünk Skóciába egy gyönyörű két szobás lakásba. Találkoztunk kb.10-12 magyarral a hotelben, 6 magyarral igazán jó kapcsolatunk lett. Megörültünk, hogy végre sínen vagyunk, minden jó lesz. Nagyon jó baráti kapcsolatokat alakítottunk ki és Skóciában élhettünk ami gyönyörű hely. Aztán 2 hét múlva kiderült, az egész hotel egy átvágás, nem arról szólt amiről kellett volna. Hatalmas elvárásokkal mentünk oda, és az egész kép két hét alatt összeomlott.
And again there was a big change in our life. On the employers day of the university we got a job in a five star hotel in Scotland. We were really happy that finally we are getting financially well, and get experience. At the end of March we moved up to Scotland into a beautiful 2 bedroom flat. We met with about 10-12 Hungarians and we have a very good friendship with 6 of them. We were happy that finally we were on a good way and everything was good. After 2 weeks we realised that not everything works as we were expecting. We went there with very high expectations and the whole image collapsed within 2 weeks.
Perth
Stirling
Mivel a tavaszi félév az egyetemen júniusig tart, mi pedig március végétől nem jártunk be, ezért minden beadandót Skóciában kellett megírni. Norbi 2 hét után otthagyta a munkát, nem volt ideje az egyetemre készülni, a munka teljesen kikészítette. Hiába keresett munkát, két hónap alatt semmi nem történt. Utáltam bejárni a hotelbe, de nem adhattam fel, hiszen csak nekem volt munkám. Aztán egyik héten bevállaltam 7 napot egyhuzamban, és a térdem bedagadt, napokig be volt vizesedve, nagyon megijedtem.
The term time of the university lasts until June and we left in March so we had to write all the assignments in Scotland. Norbi left his job after 2 weeks because he did not even have time to study he was too tired. He was looking for a job after that for 2 months but he did not even get a response. I hated working in the hotel, but I could not give up as I was the only one who had a job. Finally on the last week I worked 7 days in a row and my knee was swollen, there was a fluid in there for more than 5 days, I was scared.
Ekkor hoztuk meg a döntést, hogy csak egy dolog marasztal minket Skóciában, a magyarok. De sajnos el kellett gondolkoznunk mit lehetne tenni, hova lehetne menni. Azon a héten Norbit felhívta egy ügynökség Derbyból, munkát ajánlva. Sajnos az a munka elúszott, de így a képbe jött Derby. Felhívtuk a lengyel ismerőseinket szállásért mert egy két szobás, két fürdőszobás lakásban élnek. Így kerültünk vissza Derbyba, egy nap alatt összepakolva a skóciai lakást, 3-3 börőnddel 6 órát utazva. Később visszamentünk a maradék cuccunkért.
We had to make decision that only one thing makes us to stay, the Hungarian friends. But unfortunately we had to think about where could we go. On that week Norbi got a phone call from an agency from Derby, they offered a job for him. He did not get that job but then we started to think about moving back to Derby. We called our Polish friends for help because they live in a 2 bedroom, 2 bathroom flat. That is how we got back to Derby, packed the whole flat in one day, and travelled 6 hours with 3-3 luggages. We went back for the rest of our stuff later.
A második héten már elkezdtem dolgozni egy gyárban. Már egy hónapja itt dolgozok. Nagyon jól érzem magam, de többet szeretnék. Norbi két hét után munkát kapott egy gyárban, ő is jól érzi magát, habár éjszakai műszakban van. Kiegyensúlyozottabbak vagyunk, boldogok.
On the second week I started working in a factory. I have been working here for a month now. I feel really well but I want more. Norbi also got a factory job after 2 weeks, he feels okay although he works in a night shift. Our life is well-balanced and we feel happy.
A hotelnek köszönhetően hatalmasat csalódtunk a vendéglátásban, elgondolkoztunk, hogy szakot váltunk. Nekem már csak egy évem van hátra, így nem váltok. Beiratkoztam egy College-ba, egy Business and administration (üzlet és adminisztráció) szakra. Ez a tanfolyam 16 hetes, online és ingyenes, jövő hét szerdán kezdődik. Aztán szeptemberben kezdem az utolsó évet, ismét bejárok Buxtonba. Egyetem után pedig be fogok iratkozni Humán Erőforrás tanfolyamra, és még egy munkajogi képzésen is gondolkodok.
Időközben Norbi felvette a kapcsolatot az Informatika szak tanszékvezetőjével. Ez a szak itt van Derbyban, és valószínüleg tudna is mellette dolgozni. Aki ismeri Norbit, tudja az informatika és a főzés a szenvedélye. Pár nappal ezelőtt kaptunk egy emailt, hogy szeptemberben kezdheti ezt a szakot :)
Due to the experience in the hotel we are diasppointed with the hospitality industry and we thought about changing the course. I have just one more year to do, so I do not change. I applied to an NVQ level 2 Business and administrator course in a College. This lasts for 16 weeks, online course, totally free and it starts next week. I will start my final year in the uni in September and I will commute to Buxton again. After graduation I would like to apply to a Human Resource course and I am thinking about an employment law course. During this time Norbi called the programme leader of the Information Technology (IT) course in the university. This course is based in Derby, and probably he could work as well. Those people who know Norbi they know that IT and cooking are his passion. We got an email couple of days ago that he can start this course in September :)
Minden ismét jól alakul, nem bántuk meg egyik döntésünket sem, hiszen akkor nem itt lennénk. Nem volt könnyű ez a két év. Választhattuk volna az egyszerűbb utat, hogy mindig gyárban dolgozunk és nem tanulunk tovább, de mi ennél többet akartunk. Hiszem, hogy a kemény munkánk meghozza a gyümölcsét. Büszke vagyok mindkettőnkre.
Everything is going well again, we do not regret any of our decisions because then we would not be here. This 2 years was not easy. We could choose an easier way to work in a factory and do not study, but we wanted more. I still believe that our hard work will bring a good result. I am very proud of both of us.
Magamra büszke vagyok, mert rengeteget fejlődtem ezalatt a két év alatt. Elmondani nem tudom mennyit tanultam. Önállósodnom kellett rövid időn belül, hiszen Norbin kívül csak magamra számíthattam. Egyedül mentem mindenhova, és általában mindenhol egyedüli magyarként szoktam lenni. Az egyetemre is egyedül mentem és minden munkát magamnak szereztem.
I am very proud of myself because I improved a lot during this 2 years. I can not tell you how much I learnt. I had to become independent in a short period of time, because I could rely on myself and Norbi. I went everywhere alone, and generally I am the only Hungarian in most places. I went to the uni alone and I got all my jobs by myself.
Köszönöm mindenkinek a támogató leveleket, és a lájkokat Facebookon. Nagyon sokat jelentenek, hogy vannak akik látják, mennyire keményen dolgozunk a sikerért, és nem a féltékenység beszél belőlük, hanem örülnek a sikereinknek. Megismerkedtem pár nagyon kedves lánnyal a blogom kapcsán akik mindig kommentelnek, vagy írnak egy két jó szót emailben, Facebookon, nagyon jól esik.
Thanks for everyone's supporting letter and the likes on Facebook. It means a lot that there are people who see how hard we work to be successful and they are not jealous they are happy for us. I met with a few girls thanks to the blog who always comment or write some nice words in email or on Facebook, it is a very good feeling.
És hát a szüleim... Nem egyszerű nélkülük lenni az biztos, tudom nekik sem nélkülem. Örülök, hogy az álmom valóra vált, ugyanakkor hiányoznak a szüleim, rokonok, barátok és Foltos kutyám. Ugyanakkor sajnos, nem tudom elképzelni, hogy haza menjek lakni. 2-3- szor voltam otthon látogatni és sok negatív dologgal találkoztam (persze sok nagyon pozitív dolog is történt). Itt sem minden fenékig tejfel, de jól érzem magamat itt. Remélem a családom ki tud jönni a Diplomaosztómra 2013 szeptember októberében, azzal ismét egy álom válna valóra. Az elején a családom nem örült annak, hogy Angliában élek, de azt hiszem habár hiányzom nekik, borzasztóan büszkék rám, mindenben támogatnak. Ez nagyon jól esik, köszönöm.
And my parents... It is hard to live without them and I know it is not easy for them. Although, I am happy that my dream came true but I miss them, my relatives, friends and my lovely dog. Unfortunately I cannot imagine that I am going back home. I went home 2-3 times and I had some negative experiences (of course I had very good experiences as well). Of course nothing is perfect here, but I feel good. I really hope my family can come to my graduation in September- October 2013 so another dream can become true. At the beginning my family were not happy that I live in England but although they miss me they are very proud of me and support me. Thanks for that, it means a lot.
