Sokat gondolkodtam ezen a témán, hiszen az elmúlt 3 évben sikerült felépíteni sokszor magunkat az Impossible- Im Possible (ez egy szójáték, Lehetetlen is Lehetséges- talán ez a legjobb fordítás) szituációkból.
I was thinking a lot about this topic, because in the last 3 years we built up ourselves many times from Impossible- Im Possible situations.
Emlékszem, amikor már tudtam, hogy kijövök Angliába, az egyik kollégám megkérdezte, hogy biztosan lesz- e munkám itt kint. Mondtam, hát persze, miért ne lenne? Erre ő kicsit furcsán: „Ó milyen magabiztos vagy....” Ha nincs önbizalmam, miért jönnék ki? Bízom magamban, tudom, hogy megcsinálom amit eltervezek/elterveztem és összejött. Kicsi kitérőkkel, de sikerült elérnem a célom. És miért?? (Éés-sel nem kezdünk mondatot..) Mert semmi sem lehetetlen, csak neki kell állni, plusz energiát/időt/pénzt kell belefektetni és menni fog.
I remember when I already knew that I will come to England, one of my colleague asked, are you sure you will get a job? Of course- I said, why not? She looked a bit confused and said- "Oh you are so confident...." If I did not have confidence, why should I come abroad? I believe in myself, I know I will do what I planned /plan and thats it. With small detours but I could achieve my goals. Why?? Because nothing is impossible, you just have to do it, put energy/time/money in it and then it will work out.
Nagyon furcsa visszagondolni az első egyetemi napomra. Nem tudtam, hova kell mennem, hogy néz ki az iskola- úgy kértem segítséget a buszon, aztán rossz órára mentem ezáltal lekéstem a saját órámat Azt sem tudtam elképzelni mi lesz velem és a vendéglátással, hiszen addig én voltam az akit kiszolgáltak, és nem tudtam elképzelni ezt fordítva. Egyszerűen akkor(!) ez elképzelhetetlen volt. Aztán néztem a jó oldalát a dolgoknak, hogy mit tanulhatok ebből az egészből, az osztálytársakat, akik a világ minden pontjáról jöttek, az angol tanulást, alázatot. Nehéz volt az elején, a bejárás miatt is, a nyelv miatt is, a környezet és még sorolhatnám.
It is a really strange feeling to think about the first days in university. I did not know where to go, how the university looks like- I even had to ask help on the bus, then I went to a wrong lecture therefore I missed my own lecture. I could not imagine how I can cope with hospitality, because until that I was the one who was being served, not the one who serves somebody. At that time(!) it was impossible. But then I looked the advantages of this, what I can learn from this experience, the classmates who came from all over the world, studying English language, modesty. It was difficult at the beginning, because of commuting, new language, new environment and so on..
Aztán mikor elköltöztünk Derbyból egy hét alatt egy ici pici faluba, ahol szinte semmi sem volt. Pici volt a lakás, épp elfértünk, de ismét felépítettük az életünket. Mégjobban belementünk a vendéglátásba, rengeteget fejlődött az angol nyelvtudásom és a vendéglátós tapasztalatom.
And then, when we moved from Derby to a small village under a week, where there was not too much thing to do. The flat was small, we just could fit our household in, but we built up our life again. We worked more in hospitality, my English improved a lot and my hospitality skills as well.
Akkor jött Skócia, ami akkor az egyetlen lehetőségünk volt arra, hogy továbbra is legyen munkánk (akkoriban a Bistroban 3 hétig nem lett volna munkánk, ami a megélhetésünket veszélyeztette volna). Ismét kb 20 nap alatt leszerveztünk mindent, irány Skócia, az ismeretlen. Hiába volt sok jó dolog, a történetet ismeritek, engem eléggé kikészített ez a hely, nem csak lelkileg, de testileg is (térdem). Aztán az utolsó fontjainkból ismét a lehetetlent megcáfolva visszajöttünk Derbyba, ahol hiába ismertünk sok mindenkit, és magát a várost, megint minden csak új volt.
Thats the time when the only thing we could do is to go to Scotland for a placement (at that time we would not be able to have a job for 3 weeks, which could risk our living ) So again, under 20 days we organised everything, and then went to Scotland, to the unknown. However there were lots of good things there, you know the story, it hurt my soul and my body (knee). From our last pounds, disproving the impossible, we went back to Derby, and however we had some friends and we knew the city, everything was new.
Hiába szerettem volna HR-es lenni, vagy legalább bármilyen adminisztrátor, 2 nap alatt kaptam munkát egy gyárban ahol még sminkelni sem szabadott. Ez nem tragédia, de nekem furcsa volt. Elkezdtük kimászni a nehézségekből. Ami az egyik legfontosabb, kezdtük jól érezni magunkat.
However I wanted to be HR person, or at least get an administrator job, I got a job in a factory within 2 days, where I could not even wear make up. Which is not a disaster but it was weird for me. We started to crawl out from the difficulties. What is more important, we started to feel better.
Természetesen valaminek történnie kellett, szeptemberben miután visszajöttünk MO-ról egyikünknek sem volt munkája. Kilátástalannak láttam a helyzetet, pénzünk fogytán volt, hiába jelentkeztünk mindenhova, sehova sem kellettünk....
Of course something had to happen, after we came back from home in September, none of us had a job. I saw our situation totally hopeless, our money was running low, although we applied for every job, nobody wanted us...
Éééés ekkor pillantottam meg Jen álláshirdetését a recepciós melóról. Hihetetlenül hálás vagyok neki, hiszen nem volt tapasztalatom, de tudta, képes vagyok megtanulni. Miért? Mert akartam. Mert nem lehetetlen, csak akarni kell. Az első 2 hónap, elég nehéz volt, mert hiába szeretek beszélni órákat, azért más vendégekkel angolul kommunikálni egész nap. Ebbe is beletanultam, már nem okoz problémát.
Aaaaand then thats when I saw Jen’s job advertisement about the receptionist role. I am incredibly grateful for her because I did not have any experience, but she knew I am able to learn. Why? Because I wanted. Because it is not impossible, I just have to do it. The first 2 months was difficult, although I love speaking hours and hours, it is different to speak with guests all day long in English. I learnt this as well, I do not have any problem with it anymore.
Ismét visszatérek a múltkori bejegyzéshez, azaz, hogy megkaptam a HR-es melót. Ha megnézzük összesen majdnem 3 éve próbálkoztam, hiszen mindig jelentkeztem adminisztrátor melóra, de az otthoni tapasztalatomat nem nézte senki, csak a mostani menedzserem.
Pár kudarc után, megtanultam, hogy beszéljek az interjún, milyen erősségemet emeljem ki, és hogy ne a gyengeségekre koncentráljak. Jó tudni a gyengeségeinket, és leküzdeni azokat, de egy interjún erre senki sem kíváncsi.
Again, I go back to the post about I got the HR job. All in all, I looked for a HR job for almost 3 years because I always applied for admin job, but nobody cared about my experience from home.
After couple of failures, I have learnt how to speak on an interview, how to highlight my strengths, and how not to focus on my weaknesses. It is good to know our weaknesses and to overcome on them, because nobody cares about these on an interview.
Jelenleg egy elég új, ismeretlen környezetbe csöppentem a munkahelyemen, ahol beledobtak megint a mélyvízbe. Ismét bizonyítanom kell, és nem csak a munkahelyemnek/a managernek, hanem saját magamnak is. Tudom menni fog, hiszen miért ne menne?
Recently I am in a new, unknown environment again in my workplace, where I have been dropped into the deep water again. I have to prove again, not just to my workplace/manager, but for myself as well. I know I can do it, why I would not be able to?
Összefoglalva, ha el akarod érni az álmaidat, ne keresd a kifogásokat. Csak csináld. Még akkor is ha kudarcokba ütközöl, ugyanis ezek is segítenek a helyes irányt megtalálni. Ne felejtsd el, minden lépés amit megteszel a céljaid elérése érdekében, csak a te értékeidet növeli.
A legfontosabb, hogy csak pozitívan állj hozzá a dolgokhoz, csak annak örülj ami körülvesz téged, és fogadd el önmagadat.
To summarise, if you want to achieve your dreams, do not look for the causes, that makes it difficult. You just always have to do it. Even the failures throughout your way just showing you the right direction. And do not forget, every steps you take to achieve your dreams, you can only gain from them.
The most important is to do everything with a positive attitude, to appreciate only those things what surround you and accept yourself.