Ezen a hétfőn "röpke" 1óra 40 percet vártam a buszra, a fagyos buszmegállóban. Előbb érkeztem egy kicsivel, mert pénzt akartam kivenni, de a kártya Norbinál maradt. :( :) A 8:50es busz nem jött, gondoltam kicsit késik. Hát annyira kicsit késett, hogy nem is jött. A 9:50es sem jött időben, azt már nem bírtam megvárni. Annyira átfagytam, hogy bementem a plázába melegedni...
Ezért kedden Gábor, Kati és én felmentünk Buxtonba kocsival. 1óra volt az út, lehetett menni, 10-re értünk oda. Másfél órát rohangáltam, hogy leadhassam a beadandókat. Ki kellett nyomtatnom az összes cuccot, többször is, mert elrontottam dolgokat. Visszavittem a 16 könyvet, beszéltem Antonioval, Leonarddal-tanszékvezető, és Sandraval- vendéglátást tanítja. 1-re hazaértünk. 3:10volt időpontom a háziorvosnál. Egy nagyon tündér nő, kedves, aranyos. Általános dolgokat kérdezett, megmérte a vérnyomásom, súlyom, és magasságom. Utánam következett Tomi, Kati, Gábor és Norbi.
Szerdán mentem Buxtonba a unibusszal, csak 5 percet késtünk. Amikor elindultunk még látszott a leheletem, de mire Buxtonba értünk már jobb volt. A Bistroban dolgoztam 9:20-tól 2:20-ig. Mindenki nagyon kedves, sokat beszélgettem az emberekkel. Az egyik chefnek leírtam, hogy: Kellemes karácsonyi ünnepeket, és boldog új évet kívánok. Próbálta szegény felolvasni, nem igazán ment neki. Andre a neve a chefnek, és az ő bátyjának a felesége magyar, ezért kellett a szöveg. Ann kollégámtól kaptam egy karácsonyi tortát. (bolti, nem ő sütötte) Marcipános és mazsolás.
Finom, de nagyon tömény, a fiúk pedig nem szeretik a mazsolát, Kati pedig csak a marcipánt szereti, én mindkettőt. :)
3:30-kor F&B órám volt az étteremben, előtte még beugrottam Dórihoz a koliba, leraktam a cuccom. Vicces volt az óra, mert csak Pierre, Liam és én voltunk a pincérek. A konyhai tanulói személyzet Christi és Alex volt. A többiek a beadandót írták... Liam egy elég érdekes figura, de Pierrel jól elszórakoztunk. Azt mondta szeptembertől Franciaországba megy tanulni, mert ott jobb az oktatás. Nagyon sajnálom, mert tényleg jól megértjük egymást, az angolokkal nem lehet olyan jókat beszélni meg viccelni mint vele.10 után végeztünk pedig csak 2 asztal volt, összesen 7 vendég. Ennek oka, hogy csütörtökre van meghirdetve a vacsora, tehát a másik csoport állandóan pörög, mert annyi a vendég. Nálunk azért jó, mert így tényleg lehet gyakorolni, nem kell izgulni, hogy 6000 ember nézi, mit csinálok, mit ejtek le stb.Az étteremben ettem máj parfét. Olyan mint a májkrém, csak kicsit másmilyen volt az állaga. Isteni finom volt... uhh... most is ennék még :)
Csütörtökön Dórival megajándékoztuk egymást, beszélgettünk még. Remélem visszajön még a későbbiekben, mert nagyon jól megértettük egymást. Dóri ezúton üzenem, hogy köszönök szépen mindent, és nagyon szeretlek!! A búcsúzást mindig is utáltam, úgyhogy puszpusz és mentem is a buszhoz. Itthon bepakoltunk Norbival, elrendeztünk mindent.
Pénteken 8kor indulunk, 14:25kor megy a gép, és kb. 6ra érünk Budapestre. Nagyon izgulok, be kell hogy valljam, már nagyon otthon lennék. Sok volt ez az 5 hónap, nem így terveztem. Hihetetlen, hogy teljesült az álmom. Angliában tanulok, élek, és haza megyek látogatóba. Nagyon nehéz, hogy a családom és a rokonok, barátok nincsenek körülöttem, de remélem megéri, hogy itt vagyok.