Ez a kép kiérkezésemkor készült, 2010-ben
Menjünk vissza az időben. Mint ahogy anno említettem és a Rólam c. résznél is olvasható, már régóta vágytam Angliába, többször is jártam itt mint turista. Teljesen, menthetetlenül beszerettem. A terv az volt, hogy otthon elvégzem az egyetemet és utána kijövök babysitterkedni.
2010 Április 1-jén leültem a szüleimmel és elmeséltem nekik, hogy neki indulunk Angliának. Ők nagyon aggódtak, hiszen akkor még csak 20 éves voltam és emlékszem azt mondták, hogy mindent megtesznek, hogy ezt megakadályozzák. Végül, mivel hajthatatlan voltam, segítettek megvenni a repijegyet is és 2 hónappal Norbi kiköltözése után én is landoltam a szigetországban.
Az eleje nagyon nehéz volt. Hiányoztak a szüleim, a barátok, rokonok, egyedül éreztem magam. Viszont sikerült Norbival összeköltözni, ami teljesen természetes volt, nagyon egy húron pendültünk már az elejétől kezdve.
Egyből munkába is álltam, ajándékkártyákat kellett összerakni, napi 10 órában, úgy hogy nem lehetett leülni. Büszke voltam magamra, hogy van munkám és úgy éreztem befogadott az ország, viszont a munka szörnyű volt + £4.10 kerestem óránként ami elég nevetséges (azért ennyi mert csak 20 éves voltam) :(
Nem megyek végig az összes munkámon, de a 7 év alatt dolgoztam gyárban, raktárban, pincérként, mosogatóként, recepciósként, takarítóként, pénzügyi adminisztrátorként, hr adminisztrátorként, személyi asszisztensként, hr tanácsadóként. A mai napig büszke vagyok arra, hogy egyetem mellett mindig dolgoztam és nem bánom, hogy sok munkahelyem volt hiszen rengeteg tapasztalatot szereztem.
Ahogy anno megígértem a szüleimnek, lediplomáztam, ami mintha még mindig egy álom lenne. Nekem angol diplomám??? Akiről azt mondták nem tud angolul? Azt gondoltam elérhetetlen, nekem úgy sem sikerülhet. De sikerült és első osztályú diplomám lett.
A szakmámban dolgozok amit szeretek és természetesen nincs megállás.
Most gyesen vagyok októberig az én gyönyörű kisfiammal Nolan-nel, közben az Orshy Cosmetics tölti ki időm többi részét. Egy percig sem unatkozunk.
Imádjuk Nolant, szuper ügyes okos szép kisfickó, a héten lesz 6 hónapos :)
Ennél sokkal többet tudnék írni, de kisregénybe most nem kezdenék bele :)
Szavakkal leírni nem tudom ezt a 7 évet, hogy mennyit adott nekem Anglia. Nagyon jól érzem magam itt, az egyik legjobb döntés volt kijönni. Sok lemondással, nélkülözéssel járt főleg az első pár év, de mindent megért ez az egész, mert csak több lettem, sokat fejlődtem.