Azt hiszem most volt elég... Lehet nem kellene megírnom ezt a bejegyzést, majd maximum kitörlöm.
Translation coming soon...
Nagyon sok dolog történik velem mostanában és azt hiszem most lett elég így mindenből. Azt tudjátok, hogy jövőhét pénteken költözünk Skóciába. Még mindig nincs teherautó (+ vezető) amivel elvigyük a cuccunkat, és még mindig nincs lakás ahová költözhetnénk. Beszéltünk már egy két főbérlővel de még mindig nincs lakás. A hotelnek van szállása a munkások számára, de ott nem lehet főzni, így drágább lenne ott egy szobát bérelni (amiben egy ágy van és nagyon kicsi, tehát kettőt kellene bérelnünk, és nem aludhatnánk együtt), mint egy lakást. A teherautóval kapcsolatban beszéltünk már valakivel itt az egyetemen, de még várnunk kell a válaszra. Időközben áruljuk a bútorainkat, és reméljük nem marad rajtunk semmi bútor.
Ha ez nem lenne elég akkor a suliból már csak egy hónap van, így a beadandókat írni kell, ami egyáltalán nem egyszerű. Itt szenvedtem a könyvtárba 1-2 órát és mégsem haladtam, "csak" olvastam.
Mivel a hotelnél havonta fizetnek, ezért egy hónapig nem lesz pénzünk, és még a mostani albérletben is kell fizetni a számlákat. Most ezen agyalunk hogyan oldjuk meg, valószínüleg kapunk segítséget.
Két nappal ezelőtt megjelent egy írásom az origon, azon belül is egy blogon itt olvashatjátok a történetünket. Leírtam mindent őszintén, honnan kezdtük, hol vagyunk most és mi lesz (talán) a jövő. Jöttek támogató kommentek, amit nagyon köszönünk, nagyon jól esett és jöttek irigykedő, negatív kommentek is. A fő vita téma az volt, hogy hogyan járhat Norbi egyetemre ha nincs érettségie.
Ezért tegnap elmentem a tanszékvezetőmhöz, aki pont erről ír esettanulmányt, hogy miért jobb interjúztatni a diákokat, és tapasztalat alapján felvenni őket. Azt mondta Norbinak meg volt az elkötelezettsége a szak iránt, a tapasztalata, az érettsége, és azt mondta, az interjún egyértelműen kiderült, hogy alkalmas az egyetem elvégzésére. Azt is hozzátette, hogy ez be is bizonyosodott, hogy megérdemelte, ugyanis nagyon jól csinálja a dolgokat a suliban. Sajnos semmilyen hivatalos hivatkozást erről nem tudtam kérni, pedig akkor már tényleg mindenki hinne nekem.
Sokszor úgy érzem, hogy hiába vagyok őszinte, semmit nem nagyítok fel, nem hazudok semmiben, mégsem hisz nekem sok ember.
Eljött az első pont mikor elgondolkoztam azon, tényleg szükség van-e a blogomra, ahol az a célom, hogy segítsek embernek, de ehelyett sok negatív dolgot is kapok. Valószínüleg folytatom, mert tudom vannak akik nagyon szeretik a blogomat, hasznos tartják, és rájuk kell gondolnom nem a negatív dolgokra.
Elnézést a kirohanásért de most betelt a pohár :(