Hétfőn derült ki, hogy Edinburgh után Newcastle-ben át kell szállnunk, ugyanis a vonatunkat, ami Edinburghtől Derby-ba ment volna átszállás nélkül, nem indították el. El sem mondhatom mennyire örültünk neki
Na de kezdem az elején. Szóval hétfőn 2 óra alvás után 3.30kor keltünk. Befejeztük amit vasárnap nem tudtunk, reggelit készítettünk, mosogatás és indulás. A nagy rohanásban Norbi kabátja és a zsebében lévő szemüveg ott maradt. (Azóta kapott egy kabátot, és van egy másik szemüvege is) A szomszéd magyar srác elvitt minket Perth-be, ahol még ki kellett nyomtatnunk a vonat jegyeket. Kb. 6 percünk maradt, hogy elérjük a vonatunkat, ami persze az állomás másik végében volt. Annyira féltem, hogy nem érjük el, hogy mikor beléptünk a vonatba pánik rohamom lett, egyszerűen remegtem, nem kaptam levegőt, minden. Rengeteg cuccunk volt, és azzal rohanni nem egyszerű mutatvány. Ezután másfél órát mentünk Edinburgh-ig. Ott vártunk egy órát a csatlakozásig, majd onnan Newcastle-be mentünk, ami úgy kb. 2 óra volt. Ott egyből át tudtunk szállni arra a vonatra, ami Derby-ba vitt minket. Előbb is értünk Derby-ba mint terveztük, délre már itt voltunk.
Képek a vonatból:
Magyar barátainkhoz mentünk először, leraktuk a csomagokat, aztán jártunk egyet a városban. 2 óra alvás sajnos nem volt elég, így muszáj volt lepihenni egy kicsit a városnézés után. A lengyel barátainkhoz ahol ezentúl lakni fogunk, taxival mentünk, mert nagyon messze lett volna a csomagokkal. Itt jó, mert van két hálószoba, két fürdő, tehát elférünk, nem zavarjuk egymást.
Eddig minden jól alakul, reméljük hamar túlleszünk a nehéz időszakon. Amilyen hamar csak tudunk szeretnénk elköltözni egy saját kuckóba.
Jól érezzük magunkat itt, ismerjük a várost, és vannak itt is barátaink.