Kedves Blog Olvasóim,
Azt gondolom megérdemlitek, hogy elmeséljem miért nem írok mostanság a blogra.
Nagyon nagy elvárásokkal indultunk a hotelbe, Skóciába, azt gondoltunk végre helyre jövünk anyagilag és még egy jó, neves gyakorlaton is részt vehetünk. Ezzel szemben viszont a fizetés sem, a munkakörülmények, a vezetés sem olyan, amit elvárnánk egy ilyen helytől. Norbi 2 hét után ott hagyta a helyet a fent említett okok miatt plusz a munkahely minősége, felszerelések minősége és a dolgok működésének össze visszasága miatt. Az egyetemen többet tanult mint itt. Mivel napi 6 napot dolgozott 12-13 órát, így az egyetemi beadandókkal sem tudott foglalkozni. Ezért úgy döntöttünk, hogy ott hagyja a helyet és keres egy másik állást, itt helyben. 2 hónapja már mindenféle állásra jelentkezett, de még mindig nincs állása. Összesen 2 helyről kapott visszajelzést, de még ott sem született döntés. Aztán az egyik nap megcsörrent a telefonja, egy ügynökség hívta fel, hogy megtalálták Norbi tavaly leadott önéletrajzát CV Libraryn. Egy mérnök adminisztrátori pozíciót ajánlottak, 14.5fontos órabérért, Derby mellett Ilkestonban. Nyílván Norbi nemet mondott hiszen Skóciában vagyunk, a lakás szeptemberig a miénk, ha itt lakunk, ha nem akkor is addig ki kell fizetni a bérleti díjat. Két nap múlva aztán végülis úgy döntöttünk megpróbálja, ha megkapja az állást ő lemegy Angliába, én pedig itt maradok.... Volt telefonos interjúja még aznap, és azt mondták a Jubilee után megmondják, hogy megkapta-e az állást vagy sem.
Az én oldalamról a dolog úgy néz ki, mint régebben írtam takarítok szobákat, hogy aztán csoportvezető lehessek. Úgy gondolom önmagamhoz képest a legjobbat hozom ki magamból, mégsem elég. Egy szobát 45 perc alatt kell kitakarítani, és én általában 9-et kapok, amikkel 4 óráig végeznem kell. Ha kiszámoljátok, ez lehetetlen, főleg úgy (8:30kor kezdek), hogy elméletileg még 45 perc szünetem is lenne. Vasárnap van a legdurvább hajtás, akkor egyszerűen nincs idő elmenni szünetre. Egy nő ha menstruál legalább 2-3szor el kell mennie wc-re, na most ezt vasárnap nem lehet megoldani. Milyen hely az, ahol az alapvető szükségleteket nem lehet kielégíteni? Egy szendvicset is gyorsan két perc alatt eszek meg, aztán megyek vissza, hajolgatni, szobát takarítani. Látom, hogy mindenki szenved, de senki nem szól semmit. Amikor meetingünk volt akkor is én beszéltem, mert a többiek nem mertek megszólalni... (Hozzá kell tennem, nem angolokkal dolgozunk, hanem mindenféle nemzetiséggel, tehát sokan vannak akik meg sem tudnak mukkani angolul, nincsenek tisztában a jogaikkal, és megszokták azt a mentalitást ahonnan jöttek) Ma van az első szabadnapom 7 munkanap után, a térdem bedagadt, fáradt vagyok, elegem van. Nagy elvárásaim voltak a helyel, de most azon vagyunk, hogyan lehetne megoldani, hogy mindketten lejussunk Derby-ba, valahol lakjunk és dolgozzunk valamit. Azt gondolom nagy a tűrőképességem, de most elég volt, ezt nem akarom tovább csinálni. Hiába ha végig csinálnám hatalmas referencia lenne, de nem kockáztatom a térdem, sem az egész egészségügyi állapotomat. Sokan mondták, hogy a csoportvezetői állás nehezebb mint a takarítás, ha a takarítást nem bírom, hogyan lehetnék itt csoportvezető? El nem tudom mondani mekkorát csalódtam ebben az egészben, mi csak jót, jobbat akartunk és nem úgy sült el, önhibánkon kívül. Szeretnék vezető lenni, ezt nem fogom feladni, csak nem itt és nem most.
Még anno mikor Derbyba éltünk írtam a térdemről, de most leírom mégegyszer, hogy mindenki értse. Szóval még otthon 2009-ben görkoriztam a kutyámmal (oké, tudom abszurd :) ) elestünk, és azóta nem jó a térdem. Otthon azt mondták semmi komoly, idő kell és jobb lesz. Aztán itt kint is kivizsgáltattam a kórházban, voltam MRI-n, és azt mondták, a porc megsérült a térdemben két út van: két oldalt kiszúrják és leszívják a vízt ami körülötte keletkezett, és vagy jobb lesz vagy nem, vagy pedig hagyunk időt, nincs műtét és vagy jobb lesz vagy nem. Aztán egyszer elmentem bulizni magassarkúban, végig táncoltam az estét, másnapra 3szor akkor lett a térdem mint szokott. Nagyon megijedtem. Azóta nem hordok magassarkút és nagyon figyelek, hogy ne hajtsam túl a térdem, nehogy nagyobb baj legyen. Aztán amikor jelentkeztem erre a munkára, nem gondoltam bele, hogy ez egy nagyon nehéz fizikai munka, ahol a térdemet nagyon nagy terhelés éri. Amikor szabadnapom volt elmentem az itteni háziorvoshoz, aki azt mondta biztosan jobb a térdem mint volt, habár ő nem látta ezelőtt tehát csak gondolja. Azt is mondta, a housekeeping nem nekem való, menjek másik részlegre, vagy hagyjam ott... Abban maradtunk elkéri az MRI leleteimet és elmondja mi a teendő, azt mondta gyógytornával lehet erősíteni a térdemet.
És most itt ülök, látszik, hogy megint be van vizesedve, de nem tudom mit tegyek. Ha itt hagyom a helyet, akkor egyikünknek sem lesz munkája, és nem hogy plusszunk van, inkább minuszunk.
Nagyon nehéz ez a hét, örökös örlődés mi lenne a jó döntés. Azt tudom, ezt már nem akarom csinálni, és azt is, hogy egy ideig sem étteremben sem hotelben nem szeretnék dolgozni. Persze ha csak ez lesz az egyetlen álláslehetőség akkor nem mondok nemet.
Remélem megértitek, amiért nem vagyok aktív a blogon. Először is el kell rendezni a dolgokat magunk körül, hogy ismét mosolyoghassak és lássam jó amit csinálok. Ez az első munkahely mindkettőnknek, ahol azt érezzük nem becsülnek meg minket, robotokként kezelnek. Volt már pár muinkahelyünk itt kint, és egyiknél sem éreztük ezt.
Nagyon remélem amilyen gyorsan csak lehet kiötletelünk valami szállást Derby-ban és kapunk munkát. Norbi valószínüleg passziváltat az egyetemen egy évet, hogy én nyugodtan be tudjam fejezni a sulit, majd cserélünk, én fogok dolgozni, hogy ő befejezhesse a sulit.
Írok, amint van valami fejlemény.
Sok pusz mindenkinek, és köszönöm a bíztató szavakat amiket kommentekben, emailekben kapok, nagyon sokat jelentenek.