Last time I wrote about our 4 years plan. I thought that the plan will change, but I did not think that in the week after. :) This is the topic for today.
Mielőtt lelőném a poént elmesélem a viszonyomat a HR (humán erőforrás)-rel. 16 évesen nyári munkára jelentkeztem egy helyi gyárban, ahol másfél hónapig dolgoztam. Következő évben megpályáztam az irodai munkát. Kisegítettem könyvelésen, beszerzési osztályon és a HR-en. Feladataim alap irodai feladatok ellátása volt: fénymásolás, számla lefűzés/kikeresés, iktatás, adatbevitel stb. Egyik héten a HR-en dolgoztam, a manager és a másik HR-es megbetegedett ezért egyedül voltam az irodába, egy másik részmunkaidőben dolgozó nővel (neki volt egy külön feladata, a napi feladatokban nem vett részt). Természetesen a dolgozók jöttek mindenféle problémával, nekem pedig nem volt engedélyem cselekedni. Ezért engedélyt kértem az ügyvezető igazgatótól, aki teljesen mellettem állt, és segített ahogyan csak tudott. Időközben tartottam a kapcsolatot a bérszámfejtőkkel (külsős cég), emaileztem a managerekkel, megoldottam a dolgozók problémáját, faxoltam, telefonáltam. Imádtam azt a pár napot, életem egyik legmeghatározóbb hete volt. A cégtől ezért bónuszt is kaptam hiszen 18 évesen elláttam a HR-es feladatokat, így nem állt le minden a HR-en.
Before I tell you what happened, I will speak about my relationship with HR. When I was 16 years old, I worked in a factory in part time for one and half months. Next year I applied for an office job. I helped out on the accounting/purchasing/HR department. My tasks were basic admin work: copying, put invoices in the right place/search invoices, data entry. One day the manager and the another HR worker were ill and I was alone in the office with another part-time worker (she had a special job, she did not do daily tasks). Of course employees came with their problems, but I did not have a permission to do anything. That is why I asked permission from the executive manager, who supported me. I kept contact with the external payroll company, spoke with managers via email, I solved the employees' problem. I loved those days, it meant a lot to me. I got bonus from the company, because I dealt with basic HR tasks and that is why the HR department did not stop.
Gimi mellett, majd aztán egyetem mellett is dolgoztam hol a könyvelésen, hol a HR-en. 20-30 órákat dolgoztam attól függően, mennyire értem rá. Rengeteg tapasztalatot szereztem ez idő alatt, imádtam ott dolgozni. Egyetemen andragógia szakot választottam, azon belül személyügyi szervező szakirányt választottam volna. Sajnos a ponthatárok miatt
I worked there as an office worker while I was a secondary school, and university student. I worked 20-30 hours depending on how busy I was. I got lots of experience, I loved working there. I chose andragogy course on the university, and I would choose HR specialisation. Unfortunately based on the scoring system
Aztán 2010 júliusban ott hagytam az egyetemet és a céget is és kijöttem Angliába. 3 szakot jelöltem meg az itteni egyetemen: első helyen a HR-t, Rendezvényszervezést, és legvégül Vendéglátás menedzsmentet. HR-re sajnnos nem vettek fel, ami ismét nagyon rosszul érintett. Ezért a 2 utóbbi szak közül a vendéglátást választottam. Élveztem a vendéglátást, hiszen előtte sosem csináltam ilyesmit. Alázatot tanultam, fejlesztettem az angol nyelvtudásomat, más lett a gondolkodásmódom. HR oldalról viszont imádtam a HR-es tantárgyakat, beoszott szempontból is láttam a HR-es dolgokat, egyre több dolgot tanultam meg. Végre eljött az én időm amikor is a mi osztályunknak kellett szerveznie a Diplomaosztó vendéglátós részét. Ekkor elvállaltam a HR menedzseri munkát. Nagyon élveztem, persze teljesen más volt mint még a cégben anno. Jó volt, hogy egyedüli magyarként meetingeket szerveztem, toboroztam diákokat, előadást tartottam stb, mindenki megismert.
Then in July 2010 I left the university and the work and came out to England. I applied to 3 courses: first place HR, Event management and Hospitality management. Unfortunately I could not get into HR, I was really sad about it. I had to choose between the 2 latter course, I chose hospitality management. I enjoyed hospitality because I have never done it before. I learnt humility and improved my English, and my way of thinking changed. From the HR side: I loved the HR modules, I saw HR from an employee's view, and I learnt a lot about HR. I really really enjoyed working as an HR manager on the catering part of the Graduation Ceremony. Obviously it was different when I was working in the company. I enjoyed that as the only Hungarian I arranged meetings, recruited people, kept presentations, everybody got know me.
Aztán amikor Skóciába kikerültünk ez az érzés egyre jobban elhatalmasodott, hogy miért vendéglátózok, ha nekem a HR az utam. De mint tudjátok eléggé el voltam foglalva a hotellel, tehát próbáltam nem gondolni arra, hogy változtassak. Aztán mivel kitettem a lelkemet a hotelben mégsem kaptam meg azt amire vágytam, így visszajöttünk Derbyba.
Then when we went to Scotland, this feeling about HR was stronger, I felt that my way is HR not hospitality. But as you know I was too busy working in the hotel, so I tried not to think about changing. But when I tried everything, worked hard and I did not get what I was expecting, we came back to Derby.
KB. egy hónappal ezelőtt felhívtam az egyetemet itt Derbyban, HR szak után érdeklődve. Valamit akkor félreérthettem mert úgy értelmeztem, már nem indítanak HR szakot. Szégyen nem szégyen sírva fakadtam. Arra gondoltam szakot váltok, amíg nem késő. Sokat rágódtam rajta, hogyan lehetne mégis HR-t tanulni, ekkor jött a tanfolyam, amiről már szintén írtam egy bejegyzést.
About a month ago I called the university in Derby to get some information about the HR course. I might misunderstood something because I thought they do not have HR course anymore. Maybe it is a shame but I cried. I thought I could change my course in the last minute. I was thinking a lot about it, how could I start learnig HR, that is why I started to do the NVQ course (I wrote a post about it already)
Aztán egyik nap mégegyszer felhívtam az egyetemet, és közölték, hogy van HR szak, csak Joint Honours képzési formában. A Joint Honours azt jelenti, hogy két szakot kötelező együtt felvenni, tehát HR szak önmagában nem létezik. Lehet felvenni mellé történelmet, amerikai tanulmányokat, média ismeretet, marketinget, könyvelést, üzleti menedzsmentet stb.
On another day I called the university again, and they said there is an HR course but as a Joint honours course. Joint Honours mean when the student have to choose two courses, so I cannot learn HR itself. I could learn history, american studies, media studies, marketing, accounting, business management and many more with it.
Úgy voltam vele, vagy most vagy soha. Feltettem a kérdést, mit fogok gondolni 40 éves koromban? Hogy de hülye voltam, hogy még az esélyt sem adtam meg magamnak a változtatásra, vagy pedig azt, hogy mennyire ügyes vagyok, hogy megtettem ezt a lépést. Ezért elkezdtem email-ezni a HR szak vezetőjével. Ő azt mondta, hogy a nagyon jó tanulmányi eredményemnek köszönhetően részéről nincs probléma, hogy szakot cseréljek, de kell beszélnem egy Programme Advisor-ral (szak tanácsadó), aki kimondja a végleges ítéletet. Ő is megdícsért amiért ennyire jól tanulok, és, hogy mindent időben leadtam, ezért szakot válthatok. Ráadásul másod évtől kezdhetem, nem kell előről kezdenem mindent. El kellett döntenem mit veszek fel második szaknak. Nehéz a választás, hiszen nagyon sok múlhat rajta. Én a Business Management-et választottam, mert abban van marketing, könyvelés, logisztika, vállalkozástan stb. Szerencsére a vendéglátás menedzsment kurzuson tanultam marketinget, és pénzügyet is, tehát most más tantárgyakat fogok választani. Pontosan azt még nem tudom hány választható tantárgyat vehetek fel. A két szakot tanulhatom 3 féle módon: HR-t főszakként, üzleti menedzsmentet főszakként, vagy pedig egyenlő arányban a kettőt.
I thought now or never. I asked from myself: what will I think when I will be 40? Two options: 1, I was so idiot, that there was a chance to do what I wanted but I missed it, or 2, how smart and brave I was to change and do what I really want to do. So I started emailing with one of the leader on the HR course. She said that my grades are very good, so there is not any problem to change my course, but I have to speak with a Programme Advisor to finalise it. He compliment my grades and that I submitted everything in time, so the decision was that I can change my course. Moreover I can start from the second year I do not have to start everything from the beginning. I had to choose what to study with HR. I chose business management as I can learn marketing, accounting, logistics, entrepreneurship modules in it. Fortunately I learnt marketing and finance on the hospitality management course, so I will choose other modules. I can learn the two course on three different ways: HR in major, Business management in major, or equally learn both.
Az új lakás biciklivel 6 percre van, tehát nagyon kényelmes lesz bejárni. El sem hiszem, hogy ismét valóra válik egy álmom, habár egy évvel később diplomázok. Nehéz lesz ott hagyni Buxtont, az embereket de meg kellett hoznom ezt a döntést a magam érdekében.
The new flat is 6 minutes far by bicycle from the university so it will be very comfortable. I cannot believe that another dream became true but I will graduate one year later. It will be hard to leave Buxton, and the people/friends there but I had to make the decision for myself.
2012 szeptemberétől az egyetemen dupla annyi tandíjt kell fizetni, azoknak akik most kezdik az egyetemet. Mivel én 2010-ben kezdtem, ez engem nem érint. Aztán a szakváltásnál azt hittem, hogy mégis a drágább díjat kell fizetnem, de nem. Minden nagyon jól alakul, igazán boldog vagyok.
The tuition fee will increase from September 2012 for those who start their studies now. But because I started in 2010, I do not have to pay the increased fee. When I changed my course I thought I have to pay the more expensive fee, but fortunately not. Everything is going very well, I am so happy.
Ui.: Köszönöm, ha végig olvastad a bejegyzést, kicsit hosszúra sikeredett.
Ps.: Thanks if you read the post, it is a bit long.