Július 28

Norbival mindig megbeszéljük mit fogunk enni másnap, mit kellene főzni. Ha túl bonyolultnak hangzik, akkor én csak előkészítem a dolgokat, és amikor ő hazajön megcsinálja, én pedig lesem minden mozdulatát. Ha egyszerűnek hangzik, akkor pedig lediktálja miből mennyi kell, hogyan kell elkészíteni, és akkor jövök ÉN. Tegnap az utóbbi történt. Chillis babot csináltam. Mindent jól leírtam még azt is, hogy a hagymát szivárvány alakúra kell felvágni (bocsi, én így nevezem), és, hogy a chilliből két fajta van. Az édes és a borzasztóan erős. Norbi felhívta a figyelmemet, hogy az édes chillit tegyem bele, ami hatalmas üvegben van. Mindent jól előkészítettem, minden simán ment. A hagymát kicsit elméreteztem, de nem volt baj, így is finom volt, és természetesen a chilliből az erősebbet tettem bele. Volt azért eszem, mert gondoltam megkóstolom. Hát marha gyorsan sikerült rájönnöm, hogy ebből a chilliből nem kell 2 evőkanál. Milyen jól tettem, hogy kevesebbet raktam a kajába. Nem volt itthon paradicsompüré, úgyhogy ez nem az én hibám, hogy nem volt benne. Szerintem finom lett a főztöm, habár ez nem akkora dicsőség, mint a spárgás besamel mártásos husim. Na, arra igazán büszke vagyok. Norbi megdicsért, úgyhogy nem adom fel, és továbbra is főzni fogok.
  Ez a nap kiemelkedő a többi közül, hiszen most lettünk három és fél évesek. Elterveztük, hogy valami nagyon finit eszünk és iszunk. Hát ez nem jött be. Elmentünk a Tescoba vásárolni. Vettünk egy 3/4 -ig kész Lasagne-t, hogy majd az lesz a vacsi. (Kb. 2,50Font volt. Megértem, hogy az angolok inkább mirelitet esznek. Olcsó, és fogjuk rá finom is. Két vacsi és két ebédre elegendő mennyiség.) Gondoltuk veszünk egy Asti Martini pezsgőt, (isteni, 7Font, ez az egyik legolcsóbb!!) és még pár dolgot. A self-checkout-nál fizetnénk, amikor odajön egy hölgy, hogy mutassuk be a személyit, mert 21 év fölött lehet csak alkoholt venni. Mondta Norbi, hogy a Bevándorlási Hivatalnál van a személyije, de a nő nem hitt neki. Szerintem azt se tudta mi a Home Office. Tehát a pezsgő maradt.
  Két filmet néztem meg tegnap. Az egyiket chillis bab készítés közben: Julie és Julia- két nő egy recept, a másikat Norbival este: A bakancslista.

Julie és Julia:
"Julie Powell egy harminc körüli írónő, akinek még nem sikerült bizonyítania. Munkája monoton és lehangoló, ráadásul köze sincs az íráshoz. A zajos, kopott lakás sem a szíve csücske, ahova barátjával nemrégen költöztek. Napjának egyetlen fénypontja az esti főzés. Kedvenc szakácskönyve és egy gyermekkori emlék ihleti meg arra, hogy egy év alatt megfőzze az összes francia receptet, amit az anyjától örökölt könyvben talál, s ezt az élményt meg is ossza másokkal saját blogján keresztül.
Julia Child egy negyven körüli nő, aki férjével épp Párizsba költözött. Nem igazán tudja mit is kezdhetne szabadidejével: tanuljon meg kalapokat varrni, vagy inkább a francia nyelvet sajátítsa el? Az biztos, hogy Párizst imádja, csakúgy, mint az ételeket.
Két nő, két különböző korban, ugyanazzal a szenvedéllyel talál önmagára a fenséges ízek, finom illatok és a francia konyha varázsán keresztül. Mert vajból sosem elég!" (Port.hu)

 

Bakancslista:
"A "bakancslista" azon dolgok sora, amelyeket az ember meg akar tenni és tapasztalni az életben, mielőtt feldobná a bakancsot. Carter Chambers is jegyezgette terveit, az élet azonban mindig közbeszólt. A milliárdos Edward Cole-t viszont csakis a pénzcsinálás érdekelte, sohasem bajlódott a listával. A két, egymástól teljesen különböző embert azonban a sors egymás mellé sodorja. Közös kórteremben kötnek ki, ahol bőven van idejük azt fontolgatni, mi jöhet még ezután. Égető vágy ébred bennük, hogy a hátralévő idejükben azt tegyék, amit mindig is szerettek volna." (Port.hu)

Július 27

Szóval tegnap elmentem a fénymásoló boltba. A fickó nem igazán tudja hogyan kell fénymásolni, csinált vagy 20 féle méretet és fekete-fehér, színes másolatokat a személyimről. Reméltük valamelyiket elfogadják a Nottinghami egyetemen.
  Felültem a buszra, és az első megállóhelyen a QMC-nél kellett leszállnom (Queen's Medical Centre). Onnan jó 20-25 percet gyalogoltam, ugyanis a google maps-en úgy mutatta, hogy a Wollaton utcai bejáratnál kell bemennem. Szóval totálisan körbe mentem, mindegy.
  Ott a portás elmagyarázta, hogy hol találom a School of Education-t. Persze nem találtam meg. Egy automatánál két kínai-japán (sosem tudom őket megkülönböztetni, hogy most kínai-e vagy japán) srác állt, gondoltam ők tuti tudnak nekem segíteni. Persze nem nagyon tudtak. Nyári iskolában vannak az egyetemen, és angolt tanulnak. Gondolhatjátok, hogy nem sokat értettek abból amit mondtam. Ők elvittek valami irodába, ott tudtak nekem segíteni, hogy hol tudok tovább érdeklődni. :) Vissza gyalogoltam egy épülethez ott a recepciós csajnak elmondtam mit szeretnék. Ő felhívott valakit, utána megnézte a jelentkezési lapom: "Te magyar vagy??" Wow, milyen kicsi a világ, még egy magyar Angliában. 4 éve van kint, itt csinálta meg az egyetemet, most pedig recepciósként dolgozik. Ő elküldött egy sokadik épületbe, egy csúnya, modern piros épületbe.
  Ott egy fickót találtam, aki közölte, hogy aki ezzel a dologgal szokott foglalkozni ő nincs bent az irodában, jöjjek vissza délután, vagy a héten bármikor. Hááát, mondom nem hiszem el, hogy semmi nem jön össze könnyen. Leadtam a jelentkezési lapot, két fényképet, és az összes személyigazolványos papíromat elkérte a srác mondván, valamelyik méretű csak jó lesz.
  A buszon ültem hazafele, amikor felhívtak. Természetesen semmit nem értettem, azt sem tudtam ki hívott, úgyhogy megkérdtem, ha lehet, hívjon vissza egy fél óra, óra múlva. Ez meg is történt, szegényt biztos lefárasztottam, mert nem igazán tudtam neki mit mondani. Azt mondta szerinte jobb lesz ha ma visszahív. Szerintem nem lesz jobb :) Annyit értettem a telefonban, hogy készpénzzel nem fizethetem ki a vizsgát, csak bankkártyával, vagy a postán. Most, várom a hívását.
  A diákhitellel még ennyire sem jutottam. A magyar diákhitelt sem értettem, -még jó, hogy apum tudott segíteni- de ez az angol... Azt írták küldjem el az eredeti személyim. Telefonban megkérdeztem, hogy visszaérkezik-e 4-ig. Azt mondta a srác, hogy ne az eredetit küldjem, hanem másolatot. Persze, de azt egy ügyvédnek, valami vallási vezetőnek vagy doktornak, tanárnak kell hitelesítenie. Kérdem én, honnan szüljek ilyen egyedet, és ő milyen alapon hitelesíti a fénymásolt példányát a személyimnek, mert itt senki nem ismer. Nem értem. Plussz azt is megkérdeztem, hogy milyen dokumentum kell a győri sulimtól. Mert azt írták, hogy kell-e dok. arról miért hagytam ott az iskolát. 1: nem hagytam ott 2: passzívra megyek. Elmondtam neki, hogy passzív féléven leszek, tehát nem hagytam abba, meg semmi ilyesmi. Nem értette. Nem tudtam tovább ragozni, úgyhogy ennyit a diákhitelről. Állítólag lehet még igényelni bursary-t vagy grant-et, és utazási támogatást. Azt sem tudom mi a különbség a grant és a bursary között, és hogyan kell ezekre jelentkezni. Úgyhogy pénteken első dolgunk az lesz, hogy megint felbicózunk az egyetemhez.
  Még rengeteg megválaszolatlan kérdőjel van. Csalódott vagyok, amiért nem értem meg őket. Olyan gyorsan beszélnek, a diákhiteles srácot megkérdtem beszéljen lassabban, nem is figyelt rám, ugyanúgy beszélt.

Július 26

Tegnap semmi extra nem történt velem, csak annyi, hogy kitöltöttem az IELTS vizsgára a jelentkezést, és a Diákhiteles papírt. Természetesen semmi nem egyszerű, úgyhogy megint telefonálgatnom kell. A diákhiteles papírokat (szám szerint 24 oldal!- nagyon biztosra mennek :D) postán elküldeni a személyigazolványommal együtt. A másolatot is elküldhetem, de legyen hivatalosan leigazolva egy orvos, ügyvéd vagy valami ilyen személy által. Az meg megint egy rakat pénz és sok-sok nap. Mindegy felhívom őket, hogy visszaküldik-e szeptember 4ig, mert ha nem sikerül visszatalálnia, akkor nem tudok menni IELTS-re. Az angoloktól a születési anyakönyvi kivonatot kérik, itt nincs személyigazolvány. Norbi szerint Dél-Angliába kezdték el bevezetni. Szerintem jó dolog., hogy van. Amúgy itt az autósokat nem igazoltatják. Kb. láttam 5 rendőrt a 20 napom alatt, abból 4 a karneválon vigyázott a rendre.
Na rohanok fénymásoltatni. Lassan ideje lesz beszerezni egy nyomtatót, mert elég költséges a fénymásolgatás.

Július 25

A mai nap pihentünk, és benéztünk az egyik könyvesboltba. A Waterstone egy 3 emeletes könyvesbolt, tehát sokkal nagyobb mint volt ez, de itt olcsók a könyvek. Vettünk egy Collins angol szótárat 6,25 Fontért, egy szakácskönyvet 3,99 Fontért, és pár autóvezetési könyvet 35Font összértékben. Amint lehet el kellene kezdeni a jogsit, mert Buxton, ahol az egyetem van 1:40 percnyire van Derbytől vagy a másik választási lehetőség az, hogy 2órát utazzak oda.  (Oda vissza 4 óra... jó vicc)A jogsihoz 400Font kellene, lehet utalni a számlámra ha valakinek pénz feleslege van :D Persze ez csak vicc, remélem nem sokára tudok dolgozni, és akkor kifizetem.
  Most megint parázok egy kicsit de már kevésbé mint a múltkor, mert holnap újra megyek Nottinghambe, feljelentkezek a vizsgára.
  Az időjárás természetesen megint megutáltatja magát velem. Esős, hideg idő van. Oké, tudom, hogy most otthon is. De egyszerűen szétfagyok. Be kell szereznem egy brutál vastag pulcsit, majd holnap keresek valahol.
  Az egyetem Buxton városban található, ami egy spa város és elég kicsi. Ez az oka, hogy nem költözünk oda. De egy hatalmas előnye van az egyetemnek a Peak District-ben található.

 

Július 24

                                                     Ez a nap a vásárlások napja volt :) Bementünk a városba, császkáltunk, nézelődtünk. 3 órakor találkoztunk Judittal aki a használt ruha boltok királynője. Bevezetett a second-hand, charity shopok rejtelmébe, és nagyon megérte. (Tekla gyere ki!!)
  Ahogyan haladtunk lefelé az utcákon olcsóbbá váltak a ruhák, jó minőségűek, nagyon olcsók. Azt hiszem 7-8 boltban járhattunk. Ezek a boltok a háziállatok megsegítésére, a környezetünk védelmére és a rák betegség meggyógyítására gyűjtenek.
A képek furán vannak de nem tudom máshogy megcsinálni. A kék felső 1,5 Font=360Ft volt, a barna kabát 3Font=1100Ft, a nadrág 4Font=1300Ft, a ruhácska 3 Font=1100Ft, a pöttyös felső 4 Font=1300Ft. A forintos árakat nagyjából írtam, nem néztem napi árfolyamot :)

Július 23

Ma elég sok pozitív dolog történt velem.
  Először is kezdeném azzal, hogy tegnap elkezdtem az IELTS testbuilder című könyvet és a hallgatási feladatnál 40/30 pontom lett. Számomra ez hatalmas siker, úgyhogy habár az olvasás nem lett annyira jó (az első olvasási feladatot oldottam meg, nem az egészet, ami négyből áll ) nagyon örülök.
  Napok óta próbálom behozni a lemaradásomat Született feleségek c. filmből (Szilvihez képest :) )Mostanában a lustaságom miatt magyarul nézem, de az újabb részek (2.évadtól nézem) angolul vannak felirat nélkül. Úgyhogy azt gondolom ez így most elég: a Testbuilder és a Szüli-felik (Krisztitől tanultam :) ).
  A mai napot egy kis sporttal kezdtük, elmentünk a helyi uszodába. Nem akarom magam fényezni, de egyre jobban tudok úszni. Most már élvezem is. Ezután elmentünk a Tesco-ba vásárolni. Itt meg kell említenem a self- checkout-ot. Ez egy masina, pénztáros néni nélkül. A vonalkódot mi húzzuk le, mi tesszük be a szatyorba a cuccokat. Lehet fizetni készpénzzel, bankkártyával, bárhogy. Először, vagyis jó sok ideig nem mertem hozzányúlni a masinához, mert túl új nekem. Most már összebarátkoztunk :). A mellékelt képen egy hasonló gép látható, annyi, hogy a cash out a Tescoban nem ott található. Jah, és aprót is elfogad a gép, és normálisan ad vissza.

  A Tesco után hazamentünk enni, aztán elbicikliztünk az egyetemre, ami 30 perc, persze emelkedőnek. Megtudtuk, hogy Norbinak lehet összejön az egyetem, mert beszámítják a tapasztalatait is. Az én dolgaimról annyit tudtunk meg, hogy nem baj, hogy az IELTS vizsgát csak szeptember 4én tudom lerakni (mert ez az első időpont Nottinghambe), mivel 20-a körül kezdődik a suli. A diákhitellel kapcsolatban is próbáltunk érdeklődni, adtak egy telefonszámot, majd hétfőn felhívom őket. Jah és még megkérdeztük, hogy beszámítanának-e pár tantárgyamat. Azt mondták mellékeljem, fordítsam le amit kértem a sulitól az egy évemről. Egyébként nem hiszem, hogy beszámítják, de egy próbát megér.
  Az egyetem után bementünk a HSBC bankba, számlát nyitni. (Azért vártunk eddig a számlanyitással, mert nem érkezett meg a NI (társ.biztosítási szám) számom, hozzáteszem nem kérték a bankban :) ) Szegény srác megint szenvedett a nevemmel :) Miután kinyomtatta a cuccokat, természetesen át kellett néznem, hogy minden adat helyes- e. Bicskét rosszul írta, és mr-t írt. Kezdhette az egészet az elejétől. Amúgy nem sokat értettem amit a srác mondott, pedig szépen beszélt, még jó, hogy Norbi segített.
  Még egy jó hír, Gábor (4 éve van kint) ajánlott Norbinak egy ügynökséget, azon belül pedig egy munkát. Kevesebbet kéne dolgoznia, jobb időbeosztással, és több pénzért.
  Greggel és Malvinával  (lengyel pár, 4-5 éve kint vannak) Norbi munkatársaival a mai napon "csak" 3szor futottunk össze 6 óra alatt. Malvinával sikerült elbeszélgetnem az egyetemről, úgyhogy végre tényleg nem félek a beszélgetéstől.
  Azt hiszem elmondhatom erről a napról, hogy elég mozgalmas volt , úsztunk, bicikliztünk, egész nap mentünk. Nagyon jól sikerült, tele volt pozitív dolgokkal, a végére még a nap is kisütött.

Júli 21

Eddig azt gondoltam, hogy ez IELTS tök könnyű. (Vki ezt mondta). Aztán ahogy nézem a feladatokat, a szókincset meg mindent rájövök, hogy totál be vagyok parázva, hogy nem sikerül. Oké, hogyha sikerül és lesz helyem akkor szeptember 4én megyek és addig rengeteg idő van, de ha nem elég ez az idő...
Vettem egy könyvet IELTS Testbuilder2, amiben 4 teszt van (listening, reading, writing, speaking), 2 cd is van hozzá, és olcsóbb itt mint otthon. (Otthon 6600Ft, itt 12,50 Font=4500Ft). Ma kihozták postán a könyvet, úgyhogy sztem belevettem magam az angolozásba.

További szép napot mindenkinek!

Jah, majd elfelejtettem: a HR-re nem vettek fel. A későbbiekben megindokolják miért.

júli 20

Tegnap este olvastam az UCAS-t, ami az angol állami online felvételi, olyan mint otthon a Felvi. Két szakra ezt írták ki:
Congratulations; University of Derby has asked us to tell you that it is offering you a place for Events Management, N820; starting in September 2010 at point of entry 1.
Congratulations; University of Derby has asked us to tell you that it is offering you a place for Hospitality Management, N226; starting in September 2010 at point of entry 1.
Azt írták le kell tennem az IELTS vizsgát ( bővebben:http://ielts.org), és 9 pontból, ez a legmagasabb, 6-ot kell elérnem, akkor tutira fel vagyok véve, úgyhogy ez már csak rajtam múlik. Leszaladok a boltba ceruzát és papírt venni, és állok neki gyakorolni. A HR szaknál még nincs döntés, de lassan azt is megtudom.
Ja, ez a vizsga 110 font ( több, mint 30ezer forint), és megint át kell utaznom Nottinghambe.

Markeaton Park Júli 18-19

Markeaton Park

Derby város legnagyobb parkja, és a legnépszerűbb East Midlandsben. 1 millió látogatót vonz évente. Akit a további részletek érdekelnek: http://www.derby.gov.uk/LeisureCulture/ParksRecreation/Markeaton+Park+Page.htm 
Ezek a képek két különböző időpontban készültek Norbi és az én telefonommal.

Július 17

Ez a nap olyan felemás volt.
  Először is reggel 10-kor meghozták a mosógépet, Norbi beszerelte. Elkezdtünk mosni, gondoltuk minden jól működik. Nem, nem így volt. Az első mosásnál nem volt probléma, a második mosás közben a falon lévő vízvezeték, ahova a mosógépet kell csatlakoztatni, tönkrement. Körülbelül 5ször árasztotta el a konyhát a víz, mire kalandos úton sikerült beszereznünk a megfelelő alkatrészeket. Így a problémát sikeresen elhárítottuk. A mosógép nagyon jó, minden szép tiszta lett, csak a vízáradat volt elég kellemetlen.
  Mialatt mászkáltunk az alkatrészekért, belecsöppentünk a Derby karneválba. Az első dolog amire felfigyeltünk az az volt, hogy rendőrök és bámészkodók árasztották el az utcákat. Amikor hazafelé jöttünk, szembe találtuk magunkat a karnevál forgatagával, a kamionokkal, ahonnan szólt a zene,és a jelmezes felvonulókkal.

Ezután elmentünk a lengyel párhoz, Malvinához, és Greghez. Egy gyönyörű, lakóparkban laknak, aminek a fenntartása elég költséges. Megérkezésünkkor ( 2 órát késtünk a vízvezeték miatt) ott volt Balázs- Norbi unokatestvére, Fiku (Gábor), az ő párja Judit, Christina (a lett lány), a lengyel pár, és mi ketten. Érdekes, hogy többen voltak a magyarok! :D Végre egy magyar lánnyal is sikerült beszélnem. Az est folyamán pókereztünk, play station-tünk, beszélgettünk, zenét hallgattunk. Nagyon jó volt, hogy sikerült magam elengedni, és mertem mindenkivel beszélgetni és megértettek. (azért egy angol tanár fogta volna a fejét, mert voltak hibák, de mindenki értett mindenkit.) Amilyen szót nem tudtam, azt el activity-tem, az egész este nagyon jól sikerült. Összeszedtem az összes bátorságom az est végére, és megkérdeztem Malvinát és Christinát lenne-e kedvük egy csaj bulizhoz a jövőhéten.
Igent mondtak, úgyhogy kíváncsian várom a jövőhetet...

Július 16

Péntek. Újra péntek, ami azt jelenti, Norbi nem dolgozik, lehet mászkálni, eltévedések nélkül :), mert tudok én mászkálni, csak nem biztos, hogy "haza" találok. Az albérlet nagyjából be van rendezve, de hiányzott pár dolog, tehát péntek reggel első dolgunk volt felkutatni a használt bútort áruló boltokat.
  Az első az förtelmes volt, a második aranybánya. Itt sikerült beszereznünk két éjjeli szekrényt (15 Font/ szekrény), ami sztem nagyon művészi, olyan szép. Itt találtuk meg a legeslegjobb bútort, egy öltöző asztalt (35Font, azt mondták így hívják), mi író-, de inkább laptopozó asztalnak hívjuk. Nem adtuk fel a vásárlást, és a hétvége folyamán beszereztünk még egy mosógépet (175Font), egy porszívót (50 Font, nagyon durva!! :D Alig bírom el, de új szőnyegünk lett tőle, szóval szeretem :) ) és a bolhapiacon egy biciklit (35 Font) és egy mikrot (15 Font). Árakat azért írok, mert sok mindenkit érdekel, mennyivel drágább itt az élet, mint otthon.
  Ha már így kitértem az árakra, akkor tudni kell azt, hogy a ruhák olcsóbbak, az élelmiszerek, és tisztítószerek pedig hasonló árban vannak, mint az otthoniak. Nyilván igénytől függ, viszont a minimálbér majdnem négyszerese mint Magyarországon (280000Ft a mai árfolyamon)
  Az a jó, hogy Norbi tudja (lassan már én is megjegyzem) mit hol kell venni. A ruhákat egyértelműen Primark ( jó minőség, olcsó ár), élelmiszer Tesco, Sainsbury's, ASDA ( mo-i Tesco-hoz képest, itt jó minőségüek a tescos cuccok). Ha a magyarországihoz hasonló ízekre vágyunk, tőlünk 10 percnyire van egy lengyel bolt. Itt érdemes kenyeret, zsömlét, kolbászt, szalámit, szalonnát venni. Próbálkozunk magyar kajákat főzni, és megtalálni a legmegfelelőbb alapanyagokat, de egy olyan országban ahol a polcokon szinte csak komplett kész kajákat árulnak, és nincs normális hentes pult!!! ez nehéz.

Júliusi kedvencek- zene

 Tiesto: Century


Christina Aguilera: All I need


Leander: Just you


Leander: Viharom, tavaszom



Nem kell megijedni a metál hangzástól, hallgassátok tovább. Rengeteg érzelem van ezekben a számokban, és a szövegeknek még értelmük is van, nem is kevés.

http://www.musicleander.atw.hu/ Ajánlom mindenkinek a piano c. részt, egyszerűen annyira jó, hogy nem tudok tőle elszakadni.

Júli 15

Ettől a naptól nagyon féltem. Mint utólag kiderült, feleslegesen. Át kellett mennem egyedül Nottingham-be, ami nagy falatnak tűnt közben pedig nem volt az.
  8-kor keltem, hogy mindent meg tudjak csinálni, ne hagyjak itthon semmit stb. Kimentem a Derby busz pályaudvarra, 15 perccel előbb érkeztem. Az épület nagyon modern, nemrég készült el. Elég nagy busz pályaudvar, de minden frankón ki van írva, nem igazán lehet eltévedni. A buszvezető nagyon kedves volt, mosolygott, látszott rajta, hogy szereti az embereket, szeret buszt vezetni. Nem azt láttam mint itthon, hogy a buszvezető már fáradt, nincs kedve a világhoz...nem ragozom tovább.. Természetesen tisztelet a kivételnek.
  A busz nagyon kényelmes, ki van párnázva az ülés, majdnem elaludtam annyira kényelmes volt. Tiszta, szép jó volt utazni. A buszjegy 4,60 Font, ami sztem nem volt drága, jó, nem mindennap akarok átmenni Nottinghambe, az úgy már húzós lenne.
  Amint megérkeztem, eléggé elveszettnek éreztem magam. Hiába írtam le az utca neveket, eléggé paráztam. Aztán sikerült megtalálnom a bevásárlóközpontot, és az utcákat is. Azért igénybe vettem az utca emberét is, akik habár nem nagyon tudtak segíteni, nagyon kedvesek voltak. (Volt egy idős házaspár, ők tudtak is segíteni, és még barátságosak is voltak.)
  Megérkeztem a Job Centre-be, ott egy nagyon mogorva néger fickó fogadott, ráadásul nem is értettem mit mondott. Egylégterű volt az iroda, és több személy volt akik úgy szólították a várakozókat. Én voltam az első, aki megérkezett, és én lettem az utolsó aki "behívtak". Persze, az én "szerencsém", hogy egy olyan fickóval történt az interjú, aki annyira hadart...De azért értettem. A Szücs-öt, o-val írják és amikor kiabálta a nevemet akkor valami olyasmit értettem SZZZZZ...I don't know. Szóval egy ilyen név Angliában elég nehézkes. Lebetűzni a telefonba, mindig megérteni, ha engem keresnek. De mindegy szeretem a nevemet. :)
  Kb. összvissz 10 percet voltam a Job Centre-be, aztán benéztem a bevásárló központba, sikerült beszereznem egy otthoni papucsot és jöttem is haza. 1-re itthon voltam.
  A város nagyon szép volt, a busz is tökéletes volt, úgyhogy nagyon pozitív ez a nap, nem tudom mitől féltem. Ami negatívum napok óta az az ESŐ. Utálom az esőt. (Most mindenki mondja, hogy hát persze Angliában mit várok...de néha lehetne 30fok :D)A múltkor tök jó volt, hogy 30 fok volt, most meg napok óta 15-17 fok, és eső, szél. Nem lehet semerre mászkálni, mert esik. Nem lehet csak úgy kimenni a parkba, mert esik. A lényeg, nem szeretem az esőt. Megkérnék mindenkit, ha lehet küldjetek, egy kis napsütést, és sok plussz fokot. Amint a képeken is látjátok, egyik pillanatban süt a nap, azt hiszem van még valami remény, de aztán rosszra fordul az időjárás.
  Az NI számot asszem két héten belül kapom meg, a kártyát pedig 6-8 héten belül.