Szóval szerda nagy napnak ígérkezett, mert a csütörtök esti órám, szerdára került át. Emmie-nek hála szállásom is van. Nagyon sok bejegyzést írtam, és nem tudom mit írtam le és mit akartam. Tehát akkor ( még egyszer) Emmie Indiából jött, már van egy pszichológus diplomája, 22 éves, nagyon kedves lány. + anyukája brit, apukája félig indiai, félig nem tudom mi. Az első óra PDP volt, elmondta Tony, hogy mit kér a prezentációban. Hál' Istennek nem az osztály előtt kell szerepelnem, hanem csak Tonynak kell előadni. SWOT analízist kell írni, ami azt jelenti Strenght, Weaknesses, Opportunities, és Threats. (erősség, gyengeség, lehetőségek, fenyegetettség) Nem lesz szerintem nehéz, menni fog, a határidő november 16.
Ezután röpke öt és fél órám volt a gyakorlati óráig. Emmie elvitt a koliba, ami elég nagy, de a szobák iszonyatosan kicsik, és nevetségesen drága. Egy év 1 millió forint a koliba. Nem viccelek. Tényleg. Most plusz 1 misi egy tanév ára. Gondolhatjátok, nem túl olcsó mulatság itt az egyetem. És még nem evett az illető semmit, tehát iszonyatosan drága. A fürdő akkora ahogy Dóri mondaná ha ülök a Wc-n lábam eléri a zuhanyfüggönyt, és kezet is tudok mosni :) Azt hiszem valahogy így mondta. Megfordulni sem nagyon lehet a fürdőben.
Emmie szülei eljöttek Indiából 3 napra, úgyhogy ő le is lépett velük. De előtte meghívott egy étterembe a szüleivel, óra után. Először nem mondtam neki választ, majd az órán mondtam hogy jó megyek. Aztán 8-kor végeztünk, rájöttem azt se tudom fiú vagyok-e vagy lány, úgyhogy visszamondtam, amit utólag nagyon bánok. Apukája nagyon várt, fel akart hívni :( úgyhogy eléggé lelki furkám lett. Legközelebb, remélem lesz legközelebb, akkor tuti megyek, mondtam Emmie-nek is.
Az óra nagyon tetszett, mert megtanultuk hogyan kell kiszolgálni. Poharakat kivinni, tányérokat stb. A poharak azok egyáltalán nem nehezek, de a tányérok.... Mondtam a managernek, hogy gyúrnom kell, mert nem bírom el. :) Azt is megtanította, hogyan kell megszámolni, mennyi a maradék egy italos üvegben, mennyit kell még utána rendelni. Megkértem, mondja el magyarul is, de erre nem volt lehetőség, tehát beértem azzal amennyit megértettem. :) Bevállaltam, hogy üdvözlöm az 5 vendéget, akik asztalt foglaltak. Ezután a másik asztalnál a szaktársaimmal kiszolgáltuk egymást. Elég vicces volt, kár, hogy nem készült videó.
Az óra kezdetéig Dórival voltam, megint hipp hopp elment az öt és fél óra..
Szerdától egészen csütörtökig, átalakult az iskola versenypályává. Kis autókat távirányítottak emberek egész nap, azt hiszem ez ilyen 24 órás verseny volt.
Csütörtökön nem volt hospitalitys órám, de volt Employers day, ami annyit takar, hogy különböző cégektől jöttek emberek, akik munkát ajánlottak. Én sajnos elég nagy hátránnyal indulok, azért mert Derbyben élünk... minden közel van, de a közlekedés miatt szinte megoldhatatlan... :( Na de mindegy, láttam, hogy itt helyben keresnek részmunkaidős állásokra jelentkezőket, úgyhogy hétfőn első utam a nyomtatós boltba vezet, majd kiszórom az önéletrajzom.
Még csütörtökön sikerült megismerni a harmadik magyart itt az egyetemen. Ő Petra, aki a Pannon Egyetemen PHD hallgató, most pedig kijött Erasmussal. Nagyon aranyos, kedves, örülök, hogy találkoztunk.