Ma átmentünk Jonathanhoz, az angol 65 éves barátunkhoz. Joggal mondhatom, hogy a barátunk, mert ő is ezt mondta rólunk. Norbi elkészítette a forralt bort, ami isteni lett, mint általában. Jonathannak is ízlett. Ehhez már csak az igazán magyaros lilahagymás zsíros kenyér hiányzott.
Beszélgettünk mindenféléről, a forralt bor hatására nem minden mondatra emlékszem. Természetesen a fő párbeszéd Norbi és Jonathan közt folyt, mi csak néztünk, hallgattunk Tomival. De jó volt. Szeretem hallgatni az igazi angol beszédet. Amúgy általában értem J. vicceit is, nagyon jó fej, segítőkész ember.
Ezután betoppant J. ex barátnője (24éves :) ) és a 4 éves néger kisfia Dante. Nagyon szimpatikus volt a kisgyerek, csak elbújt előlünk. Próbáltam kicsalogatni, de nem ment. J. megkínálta fagyival, csipsszel, mindenfélével, azt természetesen elfogadta, de nem jött ki hozzánk, csak jó 20-30 perc után, de akkor is azt mondtuk neki, vakok vagyunk, így nem látjuk őt :)
Kapott Norbi egy smst J.-tól, hogy nagyon jól érezte magát velünk, és hogy Dante nagyon szeret engem. (a lányt a furcsa akcentussal)
Jövőhéten hivatalosak vagyunk egy hagyományos tipikus angol ebédre. Majd valamikor a közel jövőben Norbi főzni fog neki valami nagyon magyaros ételt. A gulyást ugye muszáj, kihagyhatatlan, de kéne még valamit főzni. Valakinek bármilyen ötlet??