Hétfő... már megint hétfő. Ha csak rágondolok görcsöl a hasam...
Időben felkeltem, hogy mindennel kész legyek, felkészültem a hétfőre, átolvastam az egész előadást, a tutorial feladatokat. Úgy éreztem nem érhet semmilyen meglepetés. De ért! :) :(
Felszálltam a buszra, ahol megint tele volt idős emberekkel, de le tudtam ülni. 20 perce mentünk a busszal, amikor elkezdett sípolni, jelezvén itt valami nincs rendben. Lerobbant, nem mehettünk tovább. Kínomban megint majdnem sírtam és nevettem egyszerre.
Miért nem lehet, hogy a hétfő valami pozitív dolgot is adjon nekem? Mindig valami rossz, negatív dolog történik.
Egy órán át vártuk a megmentő buszt, de ehelyett csak a menetrend szerinti következő busz jött. Írtam az egyik szaktársamnak, hogy mi történt, megkértem mondja el a tanárnak is. A második busszal beértem 12:30ra, még jó, hogy az órám délben már elkezdődött...
Nagyon boldog voltam, hogy már megint kések... Ekkor egy görög nő megkért mutassam meg, hogy hol van az egyetem. Elég furcsa akcentusa volt, koncentrálnom kellett, hogy felfogjam. (A buszon volt még egy férfi, aki elég idiótán nevetett rám, nagyon nem volt szimpatikus.) A nőnek mondtam, hogy oké, persze, jöjjön velem, de siessen. Persze nem sietett, úgyhogy beértem 40-45 között az órára. Szék már nem volt, de erre a 15 percre amúgy is minek üljek le?
Az órából természetesen nem értettem semmit, és az első előadást fordítottam le otthon, ez pedig természetesen a második volt. A múltkor azt mondták a lányok, a tanár nem adott le semmi anyagot. Hát talán mégis.
A tutorial nagyon jó volt, értettem mindent, és megkérdeztem Tonyt a beadandóról, úgyhogy már az is tiszta. Készíteni kell, egy power pointot a saját fejlődésünkről (fontosabb lépcsők: iskola, munkahely), és prezentálni kell. Nagyon szeretem a prezentációt, de angolul kicsit meredek lesz.
A katalógus itt nem úgy néz ki, hogy papíron aláírod, (van akinél így kell) hogy megjelentél, hanem egy olyan távirányítót kaptunk mint amilyennel továbbléptetik a kivetítős cuccokat. Az bevizsgálja a vonalkódot a kártyánkon és kész. Először azt sem tudtam, hogyan kell használni, úgy kellett segítséget kérnem.
Pozitívumok a hétfői napban: Tutorial órát megértettem, Dórival beszélgettem, forró csokit ittam Dórival, beszélgettem Mikaela-val, hazaértem- Norbival voltam. Ennyi.