A Trafalgar térnél tartottam, még tartoznak ide képek:
Egész nap KFC éttermet kerestünk, mert nagyon finom, és sokkal jobb Mcdonald's. Egyébként minden sarkon van Mcdonald's. Nem viccelek, ezen röhögtünk, hogy minden sarkon.. Ez is hihetetlen. Ja, KFC persze csak kettő volt, vagyis csak annyit láttunk. A Piccadilly-nél voltunk, és azt terveztük elmegyünk a Tower Bridge-hez.
Pánik
Leichester metróállomáson szerettünk volna felszállni, kb.6 megálló, és ennyi. Le volt zárva az egész metróállomás. Totál bepánikoltam mert nem tudtuk miért zárták le. Tűz? kicsi nagy? robbantottak? Úristen... Totál kész voltam.
Bementünk a Mcdonald'sba, Norbi elment Wc-re addig ezen agyaltam. Mit csinálok ha baj van? Hogyan mentem ki Norbit? Halálfélelmem volt, ilyet még sosem éreztem. Nyilván túllihegtem az egészet, de akkor nagyon rossznak éreztem az egész szituációt.
Volt még 3 óránk a vonat indulásáig, letettünk a Tower Bridgeről és indultunk egy másik metróvonalhoz. Az utcák összevissza vannak, alig tudtunk kiigazodni rajtuk. Norbi telefonja nélkül nem tudtunk volna hazajutni. A másik metróvonalnál akkora tumultus volt, mintha ingyen csokit osztottak volna. Lementünk a metróhoz, de hát az dugik volt, tehát senki nem tudott felszállni. Na, akkor telt be a pohár, és neki indultunk a 2 és fél, 3 órás útnak, vissza a vasútállomáshoz. Ezzel annyi gond volt, hogy nem éreztük a lábunkat, annyit gyalogoltunk egész nap, és sötét volt, féltem nem érjük el a vonatot.
Találtunk az új gazdag környéken olyan lakásokat, amiknek a Hall-jában, előcsarnokában hatalmas festmények voltak, x méteres csillárok, gondolom aranyból, gyémántból, de nem valami gagyi anyagból voltak. Az egész egy hatalmas fényűzés. Az utcán alig van közvilágítás, a kocsik világítása, a kirakatok, és egy két utcai lámpa az összes fényforrás.
Az utcán olyan hering party volt, durvább mint a Morrisons buli helyen. Ahhoz tudnám hasonlítani, mint amikor nyáron zsúfolásig van a város turistákkal. Most ugyanez volt, csak épp novemberben, és turista nem sok volt, csak a helyiek.
Természetesen elértük a vonatot, előbb is ott voltunk. Beültünk forró csokizni, életmentő volt.
Azért, még mindig pozitív a képem Londonról, habár most már eszembe se jutna odaköltözni, és egyedül az éjszakában sosem mászkálnék. Elég sok tanulsága van ennek az utazásnak, de nem bántam meg, hogy elmentünk.
Harmadik alkalomra azt hiszem, minden olyat láttam amit kell Londonból. Vannak még helyek amiket szívesen megnéznék, de egy jó darabig nem megyek London felé. Most így elég volt.
A tanácsom az, hogy mindenképpen szervezett, buszos kirándulás keretén belül utazzunk Londonba, mert úgy minden sokkal egyszerűbb. Vagy, ha egyedül szeretnénk neki vágni a fővárosnak akkor GPS!!!!! :)