A hétfői napom katasztrófa volt. Nyilván vannak emberek akiknek sokkal rosszabb, de én borzalmasan éreztem magam. Kezdjük ott, hogy elindultam az iskolába. Elértem a buszt, probléma nem volt Bakewell határáig. Akkora baleset történt, hogy lezárták az utat, tehát nem tudtunk bemenni a városba. A másfél óra helyett, 2 óra 20 percet utaztunk... oké, nem is lenne gond. De közben kaptam a suliból egy smst, hogy az óra elmarad... Annyira boldog voltam, hogy szavakba önteni nem tudom. Odaértem a suliba, kinyomtattam az önéletrajzomat, és már postafordultával mentem "haza" :) Tehát összesen a gyaloglást is beleszámolva, 5 órát utaztam a semmiért. Ezután megnéztünk egy albérletet, mert terveink között szerepelt elköltözni másik helyre. Az albi mondhatni egész jó volt, úgy döntöttünk, oké, kell nekünk. Egyből mentünk az ügynökséghez, hogy akkor kezdjük meg a procedúrát. A nő közölte, hogy fejenként 95Font a regisztrálás, és korántsem garantálják, hogy a ház még megmarad nekünk.... 1500Font kéne zsebből (450ezer Ft). Tehát ennyit a költözésről...
Azért van elegem a hétfőkből, mert eddig sok jó nem történt...
Hétfőn, na annyi jó történt, hogy egy két helyre beadtam az önéletrajzom, hátha lesz van részmunkaidős állás. Kedden is szórtam az önéletrajzot, sok részmunkaidős állás van most az éttermekben. Tomival voltunk egy munkaközvetítő irodában, ott is mondták hívnak, mert van munkájuk. Úgy vagyok vele, ha összejön, oké, ha nem akkor ez van. Jó lenne tapasztalatot szerezni, pluszt pénzt szerezni. Tominak még mindig nincs munkája, pedig mindenhova megy, ahol lehetne kapni munkát.
Ez úttal szeretném mindenkinek a figyelmét felhívni, hogy alap, vagy semmilyen angol tudással ne jöjjön ki Angliába. Továbbá az is fontos, hogy akinek semmilyen kapcsolata nincs itt kint, annak legyen tele pénzzel a zsebe!!
Szerdán a PDP órán vettünk egy internetes rendszert, ahová fel kell tölteni az önéletrajzunk, minden beadandót. Kicsit tartok tőle, nem tudom miért....Az étteremben ma nem volt egy vendég sem, úgyhogy megterítettünk 40 főnek holnapra, ebédre. Ezután Sydney Operaház szalvétát hajtogattunk. Közben Pierre-t megkértem, hogy énekeljen franciául. Beszélgettünk a himnuszok fontosságáról, és hogy már általános elsőben egy gyerek ezt tudja. Megkértük az egyik angol csajt énekelje el az angol himnuszt. Elkezdte... majd a második sornál közölte, hogy elfelejtette. Kérdésünkre azt felelte, nem, ők nem tanulják az iskolában..... Összenéztünk Pierre-rel és rájöttem, vagyis eddig is tudtam, de most teljes mértékben megfogalmazódott bennem, hogy büszke vagyok a magyarságomra, és az általános/ gimis oktatási rendszerre..
Egyébként itt a november elseje nem ünnepnap.
http://www.youtube.com/watch?v=RdrE1MYQ3Mg&feature=related