Ez a hétvége káosz volt. Mármint a fejemben volt hatalmas káosz, és pánikolás és dilemmázás. Szóval, ugye sikerült a nyelvvizsgám amit még mai napig nem tudok felfogni. Azért nem, mert 6.5től felsőfokút adnak Magyarországon. Csak fél pont kell. Az semmi, az meglesz. És én sosem voltam biztos az angol tudásomban, most már sokkal jobb. Amikor megkaptam az eredményt nem sejtettem, hogy talán életem legnehezebb döntését kell szinte egyedül meghoznom. Nagyon sokan segítettek, de nekem kell meghoznom bizonyos döntéseket, ami valljuk be számomra elég nehéz :)
Szóval a dilemma az volt, hogy munka vagy tanulás. Kifejtem. Szóval ha munka, akkor keresek nem kevés pénzt, amivel meg tudom alapozni itt kint a dolgokat, mindent meg tudunk venni ami kell, és még a sulira is félre tudok tenni. Nem lennék eltartva, a szüleimnek is könnyebb lenne, és természetesen Norbinak még inkább. Vagy a másik lehetőség az iskola. Nagyon szeretnék diplomát szerezni, mert érzem, hogy habár érettségivel is itt lazán meg tudnánk élni, nekem ez nem elég, és ha már lehetőségem adódik rá, akkor csinálnom kell. Belső késztetés. De! Akkor a szüleimnek mindig küldeniük kell pénzt, ami valljuk be nem olyan jó érzés, hogy még mindig eltartanak, + Norbinak sztem a legnehezebb, mert ő fizeti a lakást, a kaját meg mindent. Már az elején megbeszéltük mikor kijöttem ( vagy még otthon), hogy 3-4 évig suliba járok és ő eltart, utána cserélünk. Elméletben könnyű, gyakorlatilag nem hiszem. Nyilván nem lenne jó, megint egy évet halasztani, úgyhogy ez is emelett szól. + Valamiért sikerült a vizsga, valamiért ilyen jól alakul minden, akkor nem szabad futni hagyni. Amúgy jövőre is simán felvennének mert minden adott, mindenem megvan ami kell ahhoz, hogy felvegyenek.
Legvégül a döntésünk/döntésem az lett, hogy megnézzük a sulit. Tetszik-e egyáltalán, bírni fogom-e az angolt, a bejárást, anyagi helyzet, hogy alakul és úgy mindent. Ha nem fog menni, akkor keresek a College-ban valami szakot, csak az nem ad diplomát, vagy keresek itt a Derby karon valamit. Ha igen, megállom a helyem, akkor bebizonyítottam magamnak, hogy ügyes vagyok, és hogy a jég hátán is megélek (na mondjuk ezt kétlem, mert mindig fázok :) ), és több év múlva sikeres akár étterem vezető, vagy hotel manager is lehetek. Ami nem kis elismerés, főleg ha az ember ügyes abban amit csinál.
Amúgy a hétvégén vásárolgattunk, Tomi is vett magának ruhákat. Szüleimtől kaptam pénzt, de megígértették, hogy nem ruhára költök. Hát úgy is volt. Tudom, tudom, most mindenki felhördül mert megint ruhákat vettem, de sztem megérte. Vettünk egy csizmát, hogy ne mindig sportosan az edzőcipőbe járjak, vettünk "elegáns" kabátot, két vastag pulcsit ami térdig ér :), és két hosszúujjút. Nagyon szeretném magam jól érezni azokban a ruhákban amikben vagyok, mert így tudok magabiztos lenni. Lehet hülyeség, de ez van. (Nem merek feltenni képeket :), de ha igány van rá csajok, akkor felrakom )
Szóval azt hiszem írtam a blogon, de mostmár nem tudok kilépni, hogy megnézzem, hogy az egyenruha a suliban, mármint a konyhai egyenruha 250font, a busz egy éves! bérlete 130Font, ami 80Penny odavissza naponta, ami viccesen olcsó. Ez 380Font. Norbi azt mondta, ne izguljak, ki foguk tudni fizetni. nekem jön jövőhéten pénteken a fizum, kb. 200Fontra számítok. A többit meg ő fizeti. Majd Buxtonba holnap nézek munkaügynökséget, hátha van valami részmunkaidő, hétvégi meló stb.
Még egy fontos döntést kel meghoznom, hogy bevállaljak e még egy szakot vagy nem. Most Hospitality management-re jelentkeztem, ami vendéglátás. (azt hittük turizmus és vendéglátás, de a turizmus itt külön van) ezt a szakot lehetne párosítani a Culinary Arts-sal, ami kulináris művészeteket jelent ( esetleg vki jobb fordítás? :) ). A culinaryban cukrászatot tanulunk, a dolgozók irányítását, nemzetközi konyhát, stb. A suli ára nem változik attól mert két szakot viszek egyszerre. Ha két szakot csinálok egyszerre, akkor tényleg tanulás van ezerrel, és sokkal okosabb leszek. Ha egyet csinálok, akkor lehet lazább, és esetleg részmunkaidő is belefér. Nem könnyű dönteni. És ahogy CD tanárnő is mondta utólag fog kiderülni hogy jól döntöttem-e.
Holnap irány Buxton, nagyon izgulok, félni nem félek. Szerintem nincs mitől. Leonard tanszékvezi úgyis nagyon kedves ( csak értsem meg mit mond :), majd megkérem beszéljen lassabban ). Holnap lesz meg az órarend, a diákhitel és a támogatások- hogy megkapom-e őket, és ha megkapom a támogatást akkor mennyit, találkozom a szaktársakkal (velem együtt 10-12 ember).
Igyekszem a Nottinghames képeket feltölteni, és a nyílt napról is beszámolni. Kérlek legyetek türelemmel, igyekszem.