Szeptember 20 Első nap az iskolában...

Nem hittem volna, hogy ez a nap is eljön. Kijöttem Angliába, úgy, hogy azt gondoltam próba szerencse, meglátjuk mi lesz. Elég sok mindent elértem eddig amit szerettem volna, remélem ez a tündér mese effektus sokáig fog tartani.
  Tegnap reggel első dolgom volt, hogy felhívom a managert, hogy nem megyek dolgozni. Eléggé elküldött a fenébe... Mivel nem gondoltam volna, hogy átmegyek a vizsgán akkor nagyon szívesen maradtam volna, mert szerettem ezt a munkahelyet. Ezután egyből csörögtem az Orbitalnak. Ők sem örültek, de mindenkinek elmondtam, hogy csak szombat óta tudom, hogy mehetek iskolába. Nem értem miért kellett ennyire kiakadni..."na mindegy, jól indult a reggel."
  Úgy volt, hogy a 7:30as Transpeak busszal megyek ( 8Font odavissza), aztán láttam hogy bejött az UNIBUS, az egyetemi busz. Gondoltam megpróbálom elvisz-e. Hát persze :) Ingyen elvitt Buxtonba, és csak másfél óra volt. Nem olyan nagyon kényelmes mint a red arrow-s bőrüléses busz amivel mentem Nottinghambe, de a célnak megfelel, ismerkedhetek, és extra olcsó.
  Megérkeztem az egyetemhez, nagyon örütem magamnak, de ott volt a kétely, hogy lehet nem is kellett volna felmennem.


Ez az egyetem bejárata

 
Az épület bal oldala


Az épület jobb oldala


Azt kell tudni, hogy a Buxton College, és a University of Derby egy épületben található meg. Ha jól olvastam akkor ezt az épületet 2005-ben építették.

Először is a recepción kezdtem. Megkérdeztem hol találom a tanszékvezetőt, ott volt az aulában. Valami nagy emberekkel volt :) gondolom proffok-kal ült, nem akartam zavarni. Kiszúrt, mosolygott, úgyhogy odamentem. Mondta, hogy írt e-mailt, megkaptam?? hát mondom nem, mert mikor Norbit felhívtam, azt mondta nem írt vissza Leonard. Na mindegy. Azt mondta jó helyen vagyok, ne aggódjak. Ezután be akartam menni a nagy előadóba. Egy nő megkérdezett, hogy mire jöttem, közölte, akkor jöjjek vissza 12:30ra. :) Hát mondom nagyon jó.... van 3 és fél órám.. Ezen is túlléptem, mászkáltam a suliban, kérdtem formanyomtatványt az unibuszhoz. 130Font Adminisztrációs díj van, tehát a busz ingyenes. Ez így szerintem hülyeség, mármint a megfogalmazás.
  A jó múltkor a bevásárló utcán voltam ( bővebben a nyílt nap bejegyzésnél írok majd mai napon), úgyhogy most a másik irányba indultam el. Nem bántam meg, csak magassarkúban nem ideális 3 órát sétálni.
  Így találtam meg a Pavilion Gardent. Nagyon szép itt található egy park, egy "virágos kert" :), a turistainformáció stb. A képek nem jó minőségűek, de az azért látszik, hogy gyönyörű ez a park, nagyon hangulatos.


 Ettől az aranyhaltól kívántam (igen, ettől a csúnyától. Gondoltam, hamár csúnya akkor teljesíthetné egy két kívánságomat)


Ez a Garden/Kert eléggé hangulatos, szép, és tök ingyenes. (vagyis én tök simán besétáltam)
Ezután körbejártam a Parkot. Minden van itt mint a búcsúban: kacsa, liba, mókus stb.




Szegény kisvasút el van zárva :(

Itt egy mókus van a képen, na ki találja meg?? Ha kinagyítjátok a képet jobban látszik.


Rólam nem a legjobb kép, de azért sok szeretettel küldöm :)
Ezután még lefényképeztem pár épületet.

Ez a kettő pub

Ez az Operaház

Ez pedig egy hotel

Mint látjátok az épületek szürkés színűek, tehát egész Buxton szürke, és zöld színű.

12:30-ra visszamentem, az előadó nagyobb volt mint a múltkori. Mindenkit várt egy kis csomag, amiben  volt diáknapló, az induction hét programjairól egy papír, kérdőív stb. (képet rakok fel később) Egy nő tartott beszédet arról, hogy miért ez a legjobb egyetem a világon.. Ezután a Student Union/Hallgatói önkormányzat beszélt. Eléggé jó volt ez az előadás, hasznos volt.
  Amikor ennek vége lett, akkor jött a fekete leves. A hospitality megbeszélés volt. Semmit nem értettem. De tényleg. nem volt projektor, szóval Leonard a laptopról magyarázott, amit nem tudtam elolvasni mert messze voltam tőle. Játszottunk egy játékot, de nem értettem, úgyhogy kiszálltam az elején. Az óra végén elkérdtem Leonardtól a prezentációt, hogy át tudjam olvasni. "Leszidott" hogy miért nem állítottam meg. Mondtam neki, hogy én vagyok az egyetlen aki nem értett szinte semmit, nem akartam untatni a többieket.
  Legvégül nagyon örültem hogy sikerült 6, fél 7re hazaérnem. Mert Tomival még benéztünk a Tescoba, meg a Lidlibe.
Elég hosszú nap volt, és nagyon nehéz átállni az angolra. Totál lefáraszt.