Ebben a blogban a sikerélményeket, a kudarcokat, és az esetlenkedéseimet is leírom. Az utóbbira íme egy példa:
Tök izgultam tegnap, hogy milyen lesz az első óra, meg fogom-e érteni mit mond a tanár stb. Ugye a sz*r közlekedés miatt (erre nincs kifejezőbb szó) 2 órát kellett várnom az órára. Beültem a tanterembe, nem láttam ismerősöket, de hát mindegy. Elkezdődött az óra, angolul mindent értettem, csak magát a stratégiát amiről szó volt nem fogtam fel. Úgy mentem ki a teremből, hogy jézusom mi lesz velem így, hogy fel sem fogtam mit beszél a tanár. Sétálgattam a folyosón, beszéltem Norbival telefonon, amikor is megláttam a szaktársaimat egy nagy előadóban. Gyors telefon letétel, lerohantam megnézni az órarendet a számítógépben. Nos, Food and beverage developmentre mentem be a f&b operation helyett. Ez a másodévesek órája. Juhé....
Rohantam fel, hogy beérjek az órára 20 perc késéssel, mire jönnek ki a szaktársak, vége volt az órának. Mondták, hogy nyugodjak meg, nem maradtam le semmiről, meg amúgy is UDo-n minden anyag fenn van.
Olyan esetlennek éreztem magam, nevettem és majdnem sírtam egyszerre. Ezután rohantam a buszhoz, hogy még azzal haza tudjak jutni. (Tehát Dórival sem tudtam összefutni)
A nap végére beletörődtem, megnyugodtam, ez van. Mást nem tudok csinálni, mint, hogy ide leírom, legyen egy jó napotok :), és máskor még vagy 20szor átolvasom az órarendet elejétől a végéig.
Nem értem miért nem lehet úgy megcsinálni mint a Neptunban, hogy csak a saját órarendemet látom, nem az egész szakét.
No comment...