A mai napon úgy beszéltük meg Lisandrával, hogy a buszon találkozunk. A buszon nem láttam, kiderült, hogy elfelejtett szólni, hogy nem jön... Ha tudtam volna, akkor elvittem volna egy könyvet olvasgatni, amit itt vettem, és már régóta neki akarok állni. Zenét hallgatni már unalmas, a táj gyönyörű, de valamit csinálnom kell.
Dórival az Erasmus ösztöndíjas lánnyal ma találkoztam a suli aulájában. Nagyon szimpatikus, mintha évek óta ismerném. Nagyon jó végre valakivel az anyanyelvemen beszélni, habár én azt is élvezem, hogy néha "küzdök" az angollal.
Ma a study skills workshop c. előadásra mentem be. Ez arról szólt, hogy itt az iskolában milyen formában van számonkérés.
Kezdték az esszével. Kb. olyan 3-4000 szavas esszét kell írni, ami ijesztő, mert örültem, hogy a nyelvvizsgán tutin megcsináltam a 250 szavas fogalmazást. Mondták, hogy a könyvtárban rengeteg segítséget kaphatunk, csak kérni/kérdezni kell.
Amúgy ezt az előadást két fiatal csaj tartotta. Nagyon jó volt, mert értettem őket, volt kivetítés is. Azt hiszem eléggé könyvmoly leszek, mert mindenképpen maximálisan szeretném csinálni az egyetemet és erre a könyvtár a legjobb hely, ahol tudnak nekem segíteni.
Volt még szó az időzítésről. Nyilván nem az utolsó pillanatba kell neki állni a dolgoknak. Magyarul még lehet menne, de angolul egészen biztos, hogy nem.
Beszéltek a prezentációról, hogy minél egyszerűbb, és érthetőbb legyen. Én nagyon szeretem megszerkeszteni az előadásokat, de angolul ez ismét kihívás. Ugyanúgy minthogy szeretek szerepelni, de még magyarul maximum az izgulás vonhat le értéket az előadásból, itt mondjuk a nyelv ismeretének hiányossága válthatja ki azt. Fúú ilyen mondatokat írok :)
Az előadás végén mondták, hogy akkor egy rögtönzött prezentációt kérnek. Úgy éreztem ki kell mennem a teremből, de rá kell jönnöm, nem lehet mindig menekülni. Kaptunk egy cikket a mai újságból, és azt kellett elemezni. Örültünk Dórival, hogy megértettük a cikket, nem hogy még utána prezentáció... Az egyik srácra rátukmáltuk a dolgot, mert ő elég jól beszélt angolul, olyannyira, hogy nem is értettem :)
Mivel tudta a két csaj, hogy a könyvtár bemutatós órát lekéstem, ezért adtak egy kis könyvecskét, amiben minden fontos dolog benne van.
Ezután megint megérdeklődtem, hogy mi lesz a jövőhét csütörtöki tantárgyammal, vagyis a hazamenetellel. Leonard ugye nincs benn a suliba, szóval megkaptam a másik főbácsi email címét. Mindjárt neki is állok megírni a levelet. Ő nagyon szimpatikus, és még értem is amit mond.
Megkerestük Dórival Mikaelat, mert Dóri szeretett volna tokot a sulis kártyához, én pedig egyetemes táskát. Muszáj mindent lefotóznom, mert annyira tetszik.
Durva, hogy például márciusban azt sem tudtam, hogy kijövök Angliába, most pedig már elkezdem angliai tanulmányaimat. Otthon olyan jó volt Angliáról álmodozni, hogy egyszer majd itt fogok élni, dolgozni, tanulni, és ez most itt van.
A képek ismét nem jó minőségűek, mert itteni idő szerint 7 órakor csináltam.
Magyarázat: A táskában volt kihúzó, füzet, kulcstartó, egy toll és a napló. Hétfőn az átlátszó irattartóban kaptunk egy csomó mindent köztük egy naplót, úgyhogy most már kettővel is rendelkezem. A két prospektus alul, pedig a gólyáknak ad programajánlót, és segítséget.